Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Horusitzky Henrik: Dr. nagysúri Böckh Hugó emlékezete

Dr. nagysúri Böckh Hugó emlékezete. Az 1932-i évzáró ülésen tartotta Horusitzky Henrik. Kétszeresen súlyosan nehezedik'lelkemre a szomorú feladat: búcsúbeszédben felidézni itt a körünkből életének virágában, férfiúi munkakedvének és erejének csúcspontján elköltözött nagysúri Böckh Hugónak, a magyar királyi földtani intézet világhírű igazgatójának emlékét. A magyar geológus és a tisztelő és szerető öreg, jó barát egyformán érzi súlyát annak a nem könnyű feladatnak, hogy úgy ecseteljem Böckh Hugó életét, érdemeit és működését, ahogyan azt az ő elköltözött nagy lelke és hatalmas tudása megérdemelné. Különösen fájdalmas feladat ez nekem, mert hiszen régi és benső barátság fűzött Hozzá. Örökké emlékezetesek maradnak számomra azok az idők, midőn már az 1897. évben, még mind a ketten ifjú geológusok, együtt jártuk kalapáccsal a kezünkben a Börzsöny-hegységet és gyűjtöttük az andezittufával váltakozó Lajtamészkőből a kövületeket. Böckh Hugó már születésével magával hozta a természet rajongó szeretetét és azt a kutató, búvárkodó kedvet, mely a földkéreg csodálatos misztériumainak kutatása felé hajtotta. Családjában úgy atyai, mint anyai ágon kiváló természetkutató szakférfiak egéáz sorával találkozunk. Az első Böckh Antal, aki az 1770-es években Baden nagyhercegségből a Fekete-erdő tájáról költözött Magyarországba, a pozsonymegyei Modor, rendezett tanácsú városban telepedett meg. Ezen éleseszű férfiú a modori „Nagysúr" nevezetű mocsaras területre vetette szemét, hogy azt magáévá tegye és hasznosítsa. Sikerült is neki a mocsaras lápot megszereznie, amiért annak idején a bevándorolt idegent a modoriak nem egészen épeszűnek tartották. Böckh Antal azonban azonnal munkához látván, a vad mocsarat kellő szakértelemmel lecsapolta, úgy, hogy belőle nemsokára nagy jövedelemre tett szert. Ezek után a modoriak Böckh Antalt már nagyra becsülték és elhalálozásakor a modori temetőben díszsírhelyet adtak neki, ahol még ma is hirdeti sirköve nagy munkáját. A sírkő felírása a következő: Hier ruhet Herr Anton Böckh emeritirt. Magistr. Rath. Geb. Anno 1740. den 16. Jänner, gestor. Anno 1818. den 4. Nov.