Hidrológiai Közlöny 1931 (11. évfolyam)

Csegezy Géza dr.: A tihanyi félsziget talajvízviszonyai, különös tekintettel az újabban létesített mélyfúrásra

A Tihanyi félsziget talajvízviszonyai, különös tekintettel az újabban létesített mélyfúrásra.* Irta: Dr. Csegezy Géza egyet, adjunctus. A balatonparti fürdőhelyek és üdülőtelepek legfontosabb problémája az ivó- és használati víz kérdése. Vízellátásuk ugyanis jelenleg részben balatonvízből, részben ásott kutak vizéből táplálkozik, melyek közül egyik sem felel meg a hygienikus, vagy a kényelmi igényeknek. Ez a körülmény igen sokat levon ezeknek a fürdőhelyeknek és üdülőtelepeknek az értékéből és kedvezőtlenül befolyásolja a Balatonmellék látogatottságát. Rigler professzor a Balatonmellék vízszerzési lehetőségeit tanulmányozva arra a meggyőződésre jutott, hogy igen sok fürdőhely és üdülőtelep vízellátása minden igényt kielégítő módon megoldható a környező hegységekben felkutatott és a megejtett vizsgálatok alapján erre minden tekintetben alkalmasnak bizonyult források és patakok gravitációs úton való levezetésével. (Rigler: A Balaton Északi Partjának Forrás- és Patakvizei Tihanytól Fűzfőig. A „Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái." 1929. III. K. 1. sz.) Egyes helyeken azonban keresztülvihetetlen ez a megoldás, részben az erre alkalmas források hiánya, részben pedig ezek távolsága miatt. Ezeknek a helyeknek a számára a vízszerzés valamely más lehetőségével kell megpróbálkoznunk. Hygienikus szempontból legmegfelelőbb ilyen esetekben a mélyfúrásokkal való víznyerés volna. A mélyfúrással feltárt talajvizeket ugyanis igen széles talajréteg védi a felszín szennyezései-, esetleg fertőzéseitől és ha kellő foglalással vannak ellátva, minden téren teljesen megbízható vizet szolgáltatnak. Annak kikutatására, hogy a Balatonmelléken ezzel a víznyerési móddal megfelelő eredmény érhető-e el, a Kultuszminisztérium megbízta Dr. Lóczy Lajos professzort, a jó ivó- és használati vízre leginkább rászoruló Tihanyi-félszigeten próbaképpen egy mélyfúrás létesítésével. A feltárt talajvizek kémiai elemzésére és a fúrástartama alatti hygiénikus tanácsadásra pedig én kaptam megbízást, melynek értelmében végzett munkámról jelen dolgozatomban számolok be. Fenti megbízás értelmében a Tihanyi félsziget déli részén, a Kopaszhegy aljában, a „Halászház" közelében, 1929. tavaszán Lóczy Lajos által létesített mélyfúrás az elért 65.69 m mélységig összesen öt vízfakadó réteget tárt fel. Az első 8.86—11.62, a második 15.90—17.15, a harmadik 17.92—19.48, a negyedik 29.48—33.62 és az ötödik 46.56 m-től 57.84 m-ig terjedt. Az első vízfakadó vize annyira vasas-, gypszes- és élveznetetlen volt, hogy ez nem is került vizsgálatra, hanem megállapodás nélkül tovább haladt a fúrás, míg a másik vízfakadót fel nem tárta. A kút vizét ekkor mindkét réteg táplálta (összefoglaló rétegsorozat, I. szelvény) és ez az elegyvíz került először vizsgálatra. Azonban úgy ez a víz, (a vizsgálat eredményét 1. II. számú összefoglaló táblázat 1. rovata), mind az első vízfakadó kizárásával (összefoglaló rétegsorozat, II. szelvény) tisztán a második vízfakadó vize, (a vizsgálat eredménye a II. sz. táblá* Dolgozat a Kir. M. Pázmány Péter Tud. Egyetem Közegészségtani Intézetéből. Igazgató: Dr. Darányi Gyula egyet. ny. r. tanár. 2