Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Mádai Lajos dr.: A budai hévforrások keletkezésének magyarázata infiltrációs kísérleteim alapján

A budai termák genezise infiltrációs kísérleteim szemszögéből nézve 71 nagysága a vízgyűjtő, illetőleg a beszivárgási terület és a forrás fakadási helye közé iktatott kiegyenlítő szerv méretétől függ. Minthogy a tényállás a sekély, nem nagy mélységű talajvízre vonatkozólag beigazolódott, úgy véleményem szerint ugyanez vonatkoztatható bizonyos megszorításokkal az aránylag mélyen fekvő földalatti melegvizekre is. A budai hévforrások közül a legnagyobb hőmérsékletű a Városligeti Széchenyi artézi kút 73.5 fokos vize, melynek fenékiszapját ZSIGMONDY VILMOS (5) 81 fokúnak mérte. Ezen SÍ" C-t, illetve részemről önkényesen lekerekítve a 80° C-t tekintettem annak a hőfoknak, amit a szóbanforgó hévvizek e területen a föld belsejében felvesznek. A vízátbocsátó rétegben mozgó víz lefelé haladásának határt szab az a körülmény, hogy egy bizonyos mélységben a vízvezető réteg felett elterülő kőzettömeg nyomása a kőzetrétegben lévő mindennemű üreget, hézagot összenyom, eltüntet, szóval tömör, vízhatlan réteggé változtatja az eredetileg jó vízvezető kőzetréteget. MEINZER (9, 11) vizsgálatai szerint ezen határt porózus, illetve a vízátbocsátó kőzetekben maximálisan kb. 2000 m mélység körül találta meg, tehát felteszem, hogy a felszínről leszivárgó víz legfeljebb eddig hatolhat le. A hévvizek keletkezését és táplálását tisztán a beszivárgás jelenségével hozva kapcsolatba, azonnal szembeötlik a beszivárgó víz hőfokemelkedésének kérdésénél a geotermikus grádiens szerepe. Ha vidékünkön ezen 2000 m mélységet, mint a leszivárgott víz útjának legnagyobb értékét elfogadom, valamint felteszem, hogy ezen mélységben az elérhető legnagyobb hőmérséklet a 80° C, úgy a 19 m semleges zóna és e területen észlelt 10° C felszíni hőfok mellett 28.3 m-re adódik a geotermikus gradiens. A következőkben tanulmány tárgyává fogjuk tenni a felszíni csapadék mélyre való szivárgását, de nem foglalkozunk ugyanezen leszivárgott víznek felszinrejutásával, hanem mindenesetre el kell fogadnunk azt, hogy akár a természetes, akár a mesterséges úton feltörő víz ideje, elhanyagolhatóan kicsiny törtrésze a leszállás tartamának, mert ellenkező esetben a felszálló hévvíz nagy hővesztesége folytán elvesztené hévvizi jellegét. Ha most a felszínre hullott csapadéknak beszivárgását vizsgáljuk, úgy ennek lefolyását természetesen legelsősorban a föld felszínét borító talaj külseje szabja meg. Finom hajszálrepedések, vagy kisebb-nagyobb méretű vízzel vagy levegővel töltött, egymással a legszeszélyesebb formában összekötött üregek húzódnak a kőzet anyagát alkotó részecskék között. Ezen repedések és üregek elhelyezkedésétől, elrendezésétől, méreteitől és alakjától függ a bennük lévő víz áramlási útjának iránya és sebessége.