Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Takáts Tibor dr.: A Duna lebegő hordaléka Budapesten

A Duna lebegő hordaléka Budapesten 59 nyi-utca stb.), de ezek csak akkor működnek, ha a vízállás nagyon alacsony, viszont nagy helyi esőzések vannak. A nyilt Duna-fürdők vize tehát tisztának mondható. DALLÓ MÁTYÁS középértéke annak idején 0,1428 g/liter volt. A különbség e között és a most nyert adat között elég nagy (30%), amit a következőképen lehet megmagyarázni. BALLÓ az 1 liter vizet leülepítette és a leülepedett iszap feletti vizet eltávolította. Én a vizet bepárologtattam, miáltal a víz átmeneti keménységét okozó, a vízben oldott állapotban lévő kalciumhidrokarbonát kalciumkarbonát alakjában kivállott. Ez a mosóvízül felhasznált desztillált, tehát szénsavmentes vízben nem oldódott újra s így a többi szilárd alkatrésszel együtt mértem. Márpedig a Duna vizében oldatként szereplő anyagok között legtekintélyesebb mennyiségű a kalciumkarbonát, mely az oldott anyagoknak cca. 65%-át teszi ki. A két középérték közötti különbség magyarázatára másfelől az időjárás különbözősége szolgálhat, illetőleg az a tény, hogy az egyes folyóvizek különböző években különböző mennyiségű lebegő hordalékot szállítanak tovább. Ennek igazolása érdekében legyen szabad felemlítenem (2), hogy a Duna torkolatánál, a Szulina-ágban, 30 év alatt az iszapmennyiség abszolút minimuma (1879-ben) 2 g egy köbméter Dunavízben, a maximum (1864) 2153 g köbméterenkint. Az évi közepes minimum 34 g köbméterenkint, a közepes maximum pedig 1305 g köbméterenkint. Természetesen ez csak kivételes eset s a különbség korántsem ilyen nagy, de összehasonlítás kedvéért kikerestem az irodalomból ezt az értéket, mely mellett BALLÓ középértéke s az én középértékem közötti különbség elenyésző csekély. Általában a csapadékdús évek nagyobb iszaptartalmat mutatnak, mint a szárazak. Méréseim folyamán igyekeztem megfigyelni azt is, hogy vájjon milyen tényezők lehetnek befolyással a lebegő hordalék mennyiségére. A megfigyelések kiterjedtek a vízállásra, barométerállásra, időjárásra, csapadékra és hőmérsékletváltozásra. A vízállás jelentősége a zavarosság szempontjából régóta ismert jelenség. Minél magasabb a vízállás, annál több a lebegő iszap mennyisége. Magas vízálláskor ugyanis a folyó esésének és sebességének növekedése folytán a lebegtető képesség is növekszik. Utóbbi a sebességváltozás függvénye, a sebesség növekedésével pedig a sebességnek a mélység szerint való változása is megnő. Természetesen ehhez hozzájárul még, hogy magasabb vízálláskor a partnak is nagyobb felületét mossa a víz. A vízállás és a lebegő hordalék mennyisége azonban nem egyszerű arány szerint változik, mert az áradással és apadással kapcsolatban az esés és a mederszélesség is változik.