Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Takáts Tibor dr.: A Duna lebegő hordaléka Budapesten

A Duna lebegő hordaléka Budapesten 55 Igyekeztem megállapítani azt is: vájjon a budapesti csatorna-hálózat által szállított vizek befolyással vannak-e a Duna lebegő hordalékának mennyiségére vagy sem. Ezért a méréseket négy hónapon át Újpesten is eszközöltem. Magát a próbavétel helyét is úgy a budai, mint a pesti odalon úgy választottam meg, hogy ne közvetlenül csatorna-beömlés alatt történjék a merítés. A budai oldalon a vizet a Ferenc József hídtól, a pesti oldalon pedig az Erzsébet-hídtól délre, cca. 30—40 méterre, a parttól kb. 10 méternyire elhelyezett rendőrségi őrállomásoknak a Duna közepéhez legközelebb fekvő széléről, illetőleg ugyanarra az oldalra kikötött mentőcsónakokból merítettem. Azért választottam ezeket az őrállomásokat, mert ezeknek a helye látszott a legállandóbbnak, márpedig fontos volt, hogy a merítés mindig pontosan ugyanarról a helyről történjék. Természetes azonban, hogy a víz szélétől való távolság így sem lehetett állandó, mert a vízállással bizonyos mértékig változott. Ezen a hibán azonban nem lehetett segíteni. Az újpesti próbák vétele az összekötő vasúti híd felett, ettől kb. 200 méternyire az újpesti szigeten elhelyezett Reiter-féle csónakházból történt, a fő Duna-ágban. A csónakház a parttól cca. 20 méternyire helyezkedett el. Mindhárom helyen a merítést hetenkint kétszer, ugyanabban az időben, (délelőtt 9 és 10 óra között) és a víz felületétől számítva cca 20 cm-nyi mélyben eszközöltem. Eddigi ismereteink ugyan azt tanúsítják, hogy a folyókban a mélység felé növekszik a lebegő hordalék mennyisége, de ez a növekedés (8:10 illetőleg 9:10) aránylag csekély, úgy, hogy a nagyobb mélységben való merítés körülményessége miatt a próbák vételénél erre nem voltam tekintettel. Összesen 210 mintát vizsgáltam meg, ezek közül 90—90 a pesti és budai oldalra, harminc pedig Újpestre jut. Az alábbi táblázat felsorolja a nyert eredményeket, mégpedig három csoportban. Az első csoport adatai a budai, a második csoport adatai a pesti oldalra vonatkoznak, a harmadik csoport adatai pedig az újpesti próbák iszaptartalmát tüntetik fel. A negyedik oszlop a vízállást mutatja. A mérési eredmények középértéke 0,2044 g 1 literben. A budai oldalon végzett mérések középértéke 0,1874 g pro liter, a pesti oldalon végzetteké pedig 0,2198 g pro liter. Amint látható: a budai és a pesti oldalon elég nagy különbség mutatkozik. Ezt már előre lehetett várni, hiszen amint az ember a hidakon áthalad, minden vizsgálat nélkül is feltűnik, hogy a budai oldalon a víz tisztán zöldes színű, a pesti oldalon pedig — különösen nagy esőzések után — sokszor csaknem világos sárga a sok Iszaptól. Ha azonban a budai és a pesti oldali mérések együttes középértékét —0,2036 g pro liter —hasonlítjuk össze az újpesti mérések középértékével (0,2092 g pro liter), azt látjuk, hogy úgyszólván semmi különbség nincs köztük. Ez azt jelenti, hogy a város csatornái nem növelik a lebegő