Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A Lágymányos talajvizéről

A Lágymányos talajvizéről. Irta: Vendl Aladár dr. *) A Lágymányos lapálya a Gellérthegytől délre, a Sashegytől délkeletre elterülő kiscelli agyag-terület, melynek síkságát az óholocén legelején a Duna hozta létre oly módon, hogy ezt, — a pleisztocénben eredetileg magasabb, — térszint lenyeste, majd hordalékával bizonyos vastagságban feltöltötte. Azaz a Lágymányos lapálya a Dunának az óholocén legelején képződött terrasza. („Városi terrasz" Cholnoky szerint.) Ennek a képződési módnak megfelelőn a Lágymányos területe a Kisgellérthegy és Sashegy környékétől igen kicsiny eséssel — csaknem észrevétlenül — a mai Duna medre felé lejtő lapály. E terület mélyebb altalaja kiscelli agyag, melyen az óholocén Duna homokos kavicsa, vagy agyagos kavicsa helyezkedik el. A felszínen a kavicsot homokos agyag borítja, melynek legfelső része humuszos fekete réti agyag, vagy homokos fekete agyag. A kiscelli agyag itt is a megszokott kifejlődésü; mélyebb részeiben kék, felső részei sárgák; helyenként erősebben homokos, máshol kevésbbé. Felszíne egyenetlen: az agyag több homokot tartalmazó részleteit az óholocén Duna erősebben kimosta, mint a kevésbbé homokos, több kolloidot tartalmazó kövérebb agyagtömegeket. Ennek következtében az agyag felszínén egyenetlenségek álltak elő: kisebb kiemelkedések és bemélyedések képződtek. A legmélyebbre ott mosódott ki az agyag, hol az akkori Duna állandó medre volt, melyben legalacsonyabb vízálláskor is víz folyt le. Az óholocén eleji Duna feltöltő munkája folytán a kiemelkedő részekre csak vékonyabb homokos kavicsréteg s homokos agyag rakódott le, mint a mélyedések területére. A kavicsréteg különböző vastagsága s a kiscelli agyag felszínének egyenetlensége minden próbafúrás adatából kitűnik. Jól látszott ez a kép a Fehérvári-úton levő Stollwerk-féle cukorkagyár telep déli részén a mult évben kiásott árokban is. Az óholocén Duna kavicsa általában legvastagabb a mai Duna és a Budafoki-út közt elterülő részen, hol helyenként 8,5 m-t is elér. A Fehérvári-út környékén még általában 2— 3 m-nél vastagabb; tovább nyugat felé fokozatosan elvékonyodik s mindinkább apróbbszemű s végül *) Előadta: a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1930. október 29-én tartott ülésén.