Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Andor Károly: A váci vízművek

178 Andor Károly áldozata volt, teljesen megszűnt s az 1929-ben hasihagymázban elhalt két lélekről is megállapította a hivatalos orvosi vizsgálat, hogy ivásra régi kútvizet használtak. A vízvezeték vize természetesen és mesterségesen megszűrt, vas- és mangántalan, kórokozó bacilusoktól mentes s mint ipari víz is valóban kifogástalan. II. Műszaki ismertetés. Vác város a Duna medre s a Naszály hegy alatt elvonuló dombsorozat között épült 600 m átlagos szélességben és 3400 m hosszúságban, a dombok felé irányuló terjeszkedési lehetőséggel. A város magassági fekvése Adria felett 104—114 m között váltakozik. A dombok felé való terjeszkedés Adria felett 145 m-ig emelkedő területre esik. A próbafúrások csak a város fölött a váci parttól 100 m távolságban lévő úgynevezett Buki-szigeten voltak eredményesek. Az itt talált víztartó kavicsréteg Adria felett 96—96.5 m magasságban, a Duna 0 vízszine alatt 2—2.5 m mélységben fekszik s a váci part felé vékonyodva emelkedik. Erre a körülményre való tekintettel a vízszolgáltató kutak a szigetnek a fő Dunaág felé eső felső oldalára terveztettek s minthogy a főnyomócső a szigetet a váci parttal összekötő mederelzárógátban nyert elhelyezést, a kútsorozat az így keletkezett holt Duna-ágtól is távolabb esett. A vízmű napi termelése a jelenlegi 20.0C0 lakosra való tekintettel napi 2500 köbméterben állapíttatott meg, ami naponkint és lakosonkint 125 literes vízszolgáltatásnak felel meg. A vízmű teljesítőképessége eszerint másodpercenkint 30 liter. Maga a szivattyútelep, illetőleg a gépház úgy méreteztetett, hogy ez a termelés bármikor 60 literre emelhető egy gépegységcsoport és három vegytisztítókazán beiktatásával. Ugyancsak erre a fejlődési lehetőségre való tekintettel méreteztetett a városi csőhálózat is; bővítés esetén csak a mederelzárógát váci parti végétől a városig kell párhuzamos nyomócsövet lerakni s a már most beépített elágazó idomokba iktatni. Minthogy a Duna alacsony vízállásánál nem áll elegendő víz rendelkezésre és csak nagy depresszióval lehet dolgozni, a másodpercenként szükséges 30 liter víz kitermelése nem egymástól távol elhelyezett falazott kutakból vagy medencékből, hanem 15, egymástól 10 méter távolságban fúrt s 10 méter mélységű kútból történik. A 180 mm belvilágú kutak fúrása száraz úton történt s elkészültük után tisztító szivattyúzás alá kerültek. A kutakból nyerhető víz mennyisége másodpercenkint 5 — 12 liter között váltakozik s minthogy minden egyes kútból csak két liter vizet emelünk ki másodpercenként, a 15 kút a város vízellátására bőségesen elegendő, a termelés emelése esetén pedig a kútsorozat folytonosan fejleszthető. Az első két üzemi év azt mutatta, hogy a kutak a legalacsonyabb dunai vízállás mellett is kielégítően működnek.