Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Böhm Woldemár: Az Ipolymedence árvizi helyzete

Az Ipoly medence árvízi helyzete. 151. Valamely vízgyűjtőterületen beállott változások a lefolyási viszonyokban jutnak legjobban kifejezésre. Nevezetesen megváltozik: 1.) az árhullámok levonulási ideje, 2.) magassága, 3.) a medence fajlagos hozama és 4.) a lefolyási tényező. Mindezek visszavezethetők az erdőállomány, illetőleg ezzel kapcsolatban a hordalékviszonyok és esések megváltozására. Ha egy vízvidéken pusztul az erdő, elhatalmasodnak a vízmosások, jelentős hordalékmozgás indul meg a völgyek felé, mely a fővölgy esését is befolyásolja. A leeső csapadék most már számtalan vízéren leszaladva gyo,rsan verődik össze, hamarabb áradó és ezért magasabb árhullámot idézve elő a recipiensben. Emelkedik a területegységről másodpercenkint lefolyó víz mennyisége (fajlagos hozam: l/sec.km.

1), valamint a leeső és lefolyó vízmennyiségek viszonyszáma: a lefolyási tényező is. De a vízgyűjtő terület átalakulása a fővölgyben kanyargó meder állapotában is kifejezésre jut. A felülről jövő hordaléktömegek megbontják egyensúlyát, mind kanyargóbb lesz, benne lassan és magas tetőzéssel vonulnak le az árhullámok: megnő a nagyvizek tartóssága. Az árhullámok levonulási idejének megváltozását a mai, naponta •egyszeri vízállás-észlelés mellett megállapítani nem lehet. Pár órás eltolódásokat legfeljebb rajzoló vízmércék diagrammjain lehetne kimutatni, ilyenek azonban az Ipoly völgyében nincsenek. A lefolyási tényező és fajlagos hozam nagysága nagyon ingadozó; csak hosszabb ciklusok adataiból számított megbízható középértékek összevetése lehetne eredményes. De mint láttuk, sem a vízállási és vízmennyiségmérési, sem pedig a meteorológiai adatok nem képeznek hosszabb, egybefüggő sorozatokat. Marad tehát az árhullámok magasságának vizsgálata. Az évi szélsőséges vízállások vonalai Balussagyurniuton határozott irányzatot mutatnak. (5. ábra.) Az évi maximumok lassan, de folyto nosan emelkednek, ami részben a széles völgy hullámterének állandó feltöltődésére, illetőleg a mérce alatt betorkolló patakok hordalékának duzzasztására mutat, részben az árhullámok gyorsabb, ezért magasabban íetőző — levonulásának tulajdonitható. A kisvizek vonalának eső irányzata ennek csak látszólag mond ellent. Egyrészt ez a lefelé haladás nem olyan határozott, mint amott az emelkedés, másrészt a vízmérce hídlábon van s ezért a kisvízi meder folytonos kimélyülésének is kellő magyarázata volna. Amellett nagyon is valószínű, hogy a széles, lapos völgyben hirtelen esést változtató mellékvizek hordalékukat a dombok lábánál rakják le és így a hullámtéri szelvény és a tulajdonképeni meder egymástól eltérő fejlődést mutathat. (Ugyanez a folyamat megfigyelhető a töltések közé fogott Tiszán is, ahol — mindenesetre más okokra visszavezethetőleg •— a hullámtér emelkedésével a meder mélyülése kapcsolatos.)