Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Böhm Woldemár: Az Ipolymedence árvizi helyzete

Az Ipoly medence árvízi helyzete. 147. gas vizet (276) a 7-i nagy csapadék 9-ére további 2 cm-rel emeli, egyben az árhullámot el is nyújtja. A lejjebb fekvő Ipolyszakállas kedvezőbb helyzetben volt. Ott 7-ig erősen leapadt a víz, az újabb csapadék okozta árhullám teljesen elkülönülten jelentkezett és így aránylag alacsonyan: +410 cm-en kulminált II. 10-én. (Az eddig észlelt maximum 1916. III. 4-én +440 cm volt.) A Balassagyarmaton minden eddigit meghaladó árhullám Ipoly szakállason nem ért el szokatlan magasságot s ezért az árvíz rendkívüli magasságát nem tulajdonithatjuk a meterológiai elemeknek. Erre következtethetünk abból is, hogy Balassagyarmaton az eddigi maximumot (1927. IV. 13. és 1928. V. 11-én: +266 cm) a legutóbbi években észleltek és ez év áprilisában ismét volt a februárit megközelítő áradás, ami nem annyira rendkívüli csapadékokra, — hiszen ilyenek régebben is voltak, — mint inkább az Ipoly-medence folytonos elfajulására mutat. Ezt a gondolatot támasztják alá azok a grafikonok is, melyek néhány, az ideihez hasonló télvégi árvíz legmagasabb vízállásának az őket előidéző csapadékokkal való összefüggését szemléltetik. (3. ábra.) A rendelkezésre álló kevés adat alapján kiválasztottunk négy télvégi árvizet, melyeknél az árhullám időtartama közel egyforma, a hótakaró az ideihez hasonlóan jelentéktelen, az árvizet megelőzően a meder teltsége közepes és az áradást 5—8 napos esőzés okozta. (3/'a és b táblázat.) Az esős ciklus összes csapadékának izochiéta térképeiből területmérés és közepelés alapján határoztuk meg a Balassagyarmat feletti, ill. az egész Ipolymedencére lehullott csapadék átlagos magasságát. (4. ábra.) Az így kapott értékeket derékszögű koordináta-rendszerben a megfelelő árhullámok tetőzésével hoztuk vonatkozásba. Ipolyszakállasnál (a 3. ábra jobb oldalán) az 1930. évi pont nagyon jól simul a többihez, Balassagyarmatnál azonban messze kiesik. (A 3. ábra bal oldalán.) Nem volna ez a körülmény feltűnő, ha nem 6 napos, hanem rövidebb esős ciklusnak kellene tulajdonítanunk az idei árvizet, mert nemcsak a csapadék mennyisége, hanem időtartama is döntő befolyást gyakorol az árhullám magasságára. De ha az intenzitás figyelembevétele céljából az egyenlő időtartamú esőzések pontjait összekötjük, az idei árvíz magassága még feltűnőbbé válik. Ez az — inkább hidrográfiai tapogatódzásnak, mint exact módszernek nevezhető — eljárás minden fogyatékossága mellett is kétségtelen bizonyíték amellett, hogy az árvizi helyzet rosszabbodásának okát csak a vízgyüjtőmedencében és a mederben kereshetjük.