Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Böhm Woldemár: Az Ipolymedence árvizi helyzete

142 Böhm Woldemár Az Osztrovszky hegységben eredő Ipoly kb. Losonc vidékéig ÉD-i irányt követ, itt DNy-i irányba tér el, a rárosi hídnál kezdődő középszakaszán kiszélesedő völgyben folytatja útját, Szécsény közelében Ny-ra kanyarodik, majd Ipolyszakállas felett D-nek fordulva tart a Duna felé s azt Szob határában éri el. — Útközben számos mellékvizet vesz fel, melyek közül legjelentősebbek a Tepla, Tiszovnik, Kürtös, Korpona és Selmec a jobbparton, a Szuha, Dobroda, Derék-, Szt. Lélek patak, Fekete víz, Lókos és Kemence a balparton. A kerekded vízgyűjtő medence pereme északon az 1000 m tengerszín feletti magasságot is meghaladja, a déli és nyugati vízválasztó 5—-700 (a Börzsönyben 900) m-es magasságban halad, a völgy tengerszín feletti magassága pedig már a Tiszovnik beömlésénél csak 154 m. Innen 157 km hosszú útján mindössze 53 m magasságkülönbséget győz le a folyó, vagyis kilométerenkinti esése 35—40 cm körül jár, míg az eredettől a Tepla beömléséig számított 66,5 km hosszú felső szakaszon az átlagos esés 12,45 m/km. Hasonlóképen a sűrűn betorkolló mellékvizek átlagos esése is igen nagy: 8—16°/»° között változik. (1. táblázat.) A vízgyűjtő terület kiterjedése 5145 km

2, amiből 3297 km

2 a Tiszovnik-toroktól a Selmec betorkolásáig terjedő szakaszra jut. Ennek a körülménynek hidrológiai jelentőségét akkor értékelhetjük legjobban, ha meggondoljuk, hogy e közepes esésű szakasz hossza a folyó teljes vonalúnak csupán 407o-a s ehhez az egész vízgyűjtő területnek nagy esésű patakokkal behálózott 64% -a tartozik. Az Ipolyszakállastól a torkolatig terjedő 39 kmes alsó szakasz közvetlen vízgyűjtő területe csak 296 km

2, vagyis itt a teljes hossz 16%-ára a vízgyűjtőnek mindössze 5,8%-a esik. Az Ipolynak ezen a részen nincs is említésre méltó mellékvize s az alsó szakasz vízjárása teljesen a felülről érkező árhullámok hutása alatt áll, melyek itt a jobban fejlett mederben gyorsabban vonulnak le, mint a medence középső részében. id. Lóczy Lajos földtani térképe szerint a vidék geologiai felépítésében uralkodó szerep az andezitnek és tufáinak, valamint a lösznek és a völgyek mélyen az alluviumnak jut, de a Cserhát hegységben elég sok a lajtamész, harmad- és negyedkori homok, mig az északnyugati részen, a Gömör-Szepesi Érchegység nyúlványait kristályos palák alkotják s a völgyekben folyami kavics található. Ennek megfelelően Bogdánfy hidrologiai térképén

1) a vízgyűjtő medence nyugati, északi és északnyugati részét vízzárónak jelzi, mig a medence középső és déli területének felszínét a félig áteresztő talajok közé sorolja. A fenti tényekből úgy az Ipoly medrének kialakulására, mint vízjárására vonatkozólag következtethetünk. 1.) Bogdánfy Ö. : Hidrologia. 88. old.