Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A forró oldatok gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél

A forró oldatok, gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél 121 zelében is, mint az olyan helyen, ahol a hó nehezebben olvad el. A Hévvíz-i tó forrásai közelében ugyancsak erősen elbontott a dolomit s megtaláljuk a belül-felül zárt üregeket is. Van Csonkamagyarországon is olyan hely, hol még a közeli geologiai múltban is voltak gejzir jellegű, tehát alulról feltörő forró gőzösgázos vizek: ilyen a tihanyi félsziget például és még sok más. Ismert az „Aranyház" és a többi tihanyi gejzir kúp, amelyeknek sokszor kovás mészanyagát az ott még a pleisztocénban is feltört gejzírek rakták le. A 6. számú kép az Aranyház és a szomszédos gejzirit kúpjait mutatja be. A 7. számú képen az Aranyház forró oldatainak tölcsérje látszik. A tölcsér felfelé szűkül és benne jól látszanak még a kép jobb oldalán is azok a felülbeiül zárt homorú kivájások, amelyeket itt azután igazán nem a felülről, hanem az alulról feltörő erők vájtak, oldottak ki. Ez az a hely különben, ahol a gejzirit kúp felső felületén ezer meg ezer alul-belül zárt üregecske maradt vissza a felül kitágult gejzir tölcsér szétfröccsenő vízcsöppjei nyomán, amint azt balatoni munkájában id. Lóczy Lajos is megemlíti. Az Aranyház szomszédságában már félig lefejtett gejziritkúpok feltárt tölcsérüregeiben (L. 8. számú kép), épen ugy, mint a Nyársas-hegy üregeinél és a Csúcs-hegy gyönyörűen szép tölcsérnyílásaiban (L. 9. számú kép) feltaláljuk az ezeket már sokszor körülírt kimarási, kioldási formákat, csak az a csodálatos, hogy sohasem olyan szépen és beszédesen, mint épen a Bükk-hegység Szeleta (L. 10. sz. kép) és Szent István barlangjainál, aminthogy a Tihannyal szomszédosnak mondható langyosvizű Tapolcai barlang felül-belül zárt íiregesedései sem olyan jellemzőek, mint ezek. Az is igaz hogy itt a mészkő aránylag puha szarmata mészkő, amiben ezek nem konzerválódhattak olyan jól. Az bizonyos, hogy lehetnek olyan barlangüregek, amelyeket tisztán a felülről beömlött víz hozott létre, hiszen magam is ismerek olyanokat, az eddigi adatok alapján azonban meg kell állapítanunk, hogy vannak különösen a tektonikusán erősen megbolygatott mészkőhegyeinkben olyan iiregesedések, valóságos, nagy barlangképződések is, amelyek kioldása, kiválása nem annyira a felülről beszivárgó, befolyó víznek a kioldására vezethető vissza, mint inkább a mélyből feltörő forró oldatok, sőt ezekkel együtt felszálló gőzök és gázok működésére. Valószínű, hogy a barlangok nagyméretű üregeit ezek a forró oldatok és gőzök-gázok hamarább és könnyebben oldhatták ki, mint a felülről beszivárgó hideg, csapadék viz s egészen bizonyos, hogy a felülről beszivárgó cseppkövet lerakó, kitöltőjellegű víz működése, megkülönböztetendő attól a folyamattól, amely a nagy üregesedéseket s azoknak különösen a függőleges és azon túl hajló falain a homorú kioldásokat előidézte. Ez annál inkább indokolt, hogy a cseppkőbekérgezés ezeket az üregesedéseket minden esetben utólag vonta és vonja be ma is.