Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

14 Pálfy Móric dr. valószínűség szerint mélyebb szintet képvisel. Bár az alsó barna kavicsos homokréteg a vastag homokos agyagrétegtől élesen elválik, mégis minden valószínűség szerint a felső színtájhoz kell azt számítani, nemcsak azért, mert anyaga hasonló a felső homokrétegéhez s a L. cristagalli alighanem abból került ki, hanem legfőképen a mélyebb színtájtól való nagy szerkezeti eltérése — az utóbbinak fluviatilis kifejlődése — miatt. A barna kavicsos homokréteg alatt lévő mélyebb szintáj, amint a szelvényről láthatjuk, finom szürke homoknak, kavicshomoknak és szürke agyagrétegeknek váltakozásából áll. A finomabb homok helyenkint erősebben összecementeződött, úgy, hogy azt a fúrási szelvényekben homokkőnek jelezték. Az egymástól átlag 400 m-re lévő fúrások szelvényében a homok, kavicsos homok és agyagrétegeket — ellentétben a felsőbb színtáj homokrétegeivel — már nem lehet egymással azonosítani s azok egészen fluviatilis szerkezet benyomását teszik. Ez a fluviatilis szerkezetű rétegöszlet teljesen ellentétben áll a pécsi fúrások adataival, ahol a kövületes pontusi agyagréteg alatt, ami megegyezik a tortyogói terület felső szintjével, közvetlenül a szarmata emelet tengeri lerakódásai következnek. Ott tehát még a Vízmű fúrásaiban lévő felső színtájnak alsó vörhenyes kavicsos homok rétege is hiányzik. Kövület nyomokat ebben az alsó színtájban csak a XII. fúrás mintájában találtam, amik valamely vastagabb héjú kagyló meg nem határozható töredékei voltak. Ezen kívül még egy kagyló nagyon kicsiny búbtöredéke került elő, ami congeriától is származhatott, de emlékeztet a mytilus búbjára is. A XII. fúrás szelvénye két alig 10 cm vastag lignitréteget is feltüntet ebben a színtájban, ami kétségtelenül sikér vízben való lerakódásra utal. Ezt a fluviatilis szerkezetű szintájat, ilyen kifejlődésben, sem Pécs környékéről, sem a pécsi fúrásokban a felső pontusi emelet agyagos szintjének aljáról nem ismerjük, mert a fúrásokban az agyagréteg alatt mindenütt közvetlenül a szarmatarétegek következnek. Korát vagy az alsó pontusi emeletbe, vagy a szarmatába tehetjük. Ha az alsó pontusiba tartozik, akkor ekviválensnek vehetjük a Pécsbányatelep környékéről BÖCKH-től leírt s Melanopsis Martinianu-t, M. Rouei-t, M. impressát, és kis termetű congeriákat magába záró alsó pontusi meszes homokkő és kavicsos homokrétegekkel. Hogyha pedig az alsó pontusi lerakódások itt is hiányoznak, mint a pécsi fúrásokban, akkor a szarmata emeletet képviselheti, ami a Sertéshizlaló fúrásában már csak felerészben áll mészkőből, alsó fele pedig homokból, kavicsból, homokkőből és agyagból. Nincsen kizárva tehát az sem, hogy nyugat felé a felső pontusi rétegek alatt a szarmata lerakódások faciesben egészen megváltozva, fluviatilis kifejlődésben folytatódnak. A 2. ábrán közölt szelvény a rétegek dűlését nem tükrözi híven viszsza, amennyiben a fúrások elhelyezésének vonala a rétegek csapását ferdén metszi.