Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A forró oldatok gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél

A forró oldatok, gőzök és gázok szerepe a barlangképződésnél 117 zök-gázok*) törnek fel ma is a mészkövek repedéseiből s ott üregesedéseket csinálnak; ezek az üregesedések, kimarások olyanok, mint a **) középső ködarabján látjuk. A követ magam törtem le a monterotondói (1. képen látható) gőzexhalációknál, ahol ferde ereszként hajlott az exhaláció ürege felé. Belső felületére felülről cseppek nem eshettek s mégis olyan, mintha a csepegő viz oldotta, vájta volna ki. Nyilván nem az, hanem az aláírói feltörő gőz-gázkeverék marta igy ki, tette ripacsossá kis feliil-belül zárt üregekkel, olyan formán, mint ahogy a mélyfúrási üzemeknél 10 légköri nyomású kazán gőzzel egész rövid idő alatt (az egyik 28 nap alatt) hasonló alakú kioldásokat sikerült érdes törési felületű mészködarabokon elérnem. (L. az előbb idézett képet, jobb és baloldali darabok.) Ilyen tapasztalatok után nem lepett meg, hogy a bükki Szeletabarlang legmélyebb jobboldali üregében a merőleges, sőt ereszszerűen előre hajló falakon, — ott ahol a fiatalabb cseppkőbekérgezés nem takarta el — még szebb ilyen ujjbegy benyomásszerű üregecskéket találtam, mint a monterotondói exhalációknál. ***) Voltaképen egészen természetes is ez, hiszen a Bükk-hegység tövében, amelynek szélén a Szeletabarlangot találjuk, ma is ott vannak a diósgyőr-tapolca és görömbölytapolcai langyos források s tovább Kács s a 31°-os vizű Eger forrásai. A miskolci Deichsel-gyár kútja s a többi Alföld peremén lévő melegvizű források mind nagyszerű bizonyítékai annak, hogy az Alföld felöl forró oldatok áramlanak a hegység széle felé s ott többé-kevésbbé lehűlve jutnak feltárásba. ****) Viszont tudjuk azt is, hogy az elmúlt geológiai korokban a hegység peremén — a máig való eróziót megelőzően — magasabb volta térszín, amint a terraszok s más eróziós nyomok bizonyítják; a peremen a meleg vizek feltörése is magasabb térszínen kellett, hogy legyen. Az is tény, amint a Gellért-hegy meleg forrásainál is tapasztalhatjuk, hogy jóval a források fakadásának nívója felett érezhetjük még a dolomit repedések mentén a gőzök melegítő hatását. Nyilvánvaló, hogy a régebben fakadó meleg források vize forróbb volt, mint ma. De ha forróbb volt a víz, a magasabbra feltörő gőzök és gázok is magasabbra hatoltak fel az üregekben, repedésekben, mint ma. A Szeleta-barlang kereken 150 m-rel magasabb térszínen van, mint a diósgyőri Tapolca-fiirdő, de viszont már a környékbeli pleisztocén terrászok is jelentős forrásnívó süllyedéséről tanúskodnak, mi aka*) A forró gázok, oldatok eredetét a Gautier-Weszelszky felfogás alapján „Magyarország hévvizei" (Hidrologiai Közi. 1927-28) és „Új energiaforrás" (Bány. Koh. Lapok 1928) című tanulmányaimban iparkodtam megfejteni. **) A Hidrologiai Közlöny 1929. évi IX. kötet 7. számú kepén. ***) A Hidrologiai Közlöny 1929. évi IX. kötet 9. számú képén. ****) E felfogásomat a Gellértfürdő mellett végzett fúrás eredménytelensége érlelte meg bennem s ezt akkor egy bizottsági ülésen ki is fejtettem épen úgy, mint a Hidrologiai Szakosztály 1927. évi márciusi szakülésén.