Hidrológiai Közlöny 1930 (10. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához II.

Adatok Pécs környékének hidrológiájához 11 fedett dombhátak között a völgyek mentén a permi képződmény felszíne igen lankásan húzódik dél felé, úgyhogy ha a pontuszi előtti felszín ezt a lejtőjét tovább délebbre is megtartaná, akkor a fúrásokban vagy a permet, vagy a felette következő verrukkanó konglomerátot és jakabhegyi homokkövet nem is nagyon mélyen már meg kellett volna kapni. Az 1. ábrán 1. ábra. 1 — XII. a városi vízmű ártézikútjai. közölt térképvázlaton a permi és alsótriász homokkő rétegek legdélibb kibukkanásának vonalát feltüntettem (a—a). Ezt a vonalat, ami a Gyaláni hegytől Ny, alig kissé ÉNy-ra hajolva húzódik, törési vonalnak kell felfognunk, s az a Jakabhegytől délre levő neogén medence szélét jelzi. Kétségtelenül pontusi korúnak vehető képződmény csakis e vonaltól délre van a felszínen. A vízmű fúrásainak szelvényében, mint az a 2. ábrán látható, két színtáj különíthető cl. A felső szintáj (1. 2. ábra) — a lösztől eltekintve — főrészben kékes szürke homokos agyagból áll, tetején és alján egy-egy vörhenyes vagy barnás színű kavicsos homok paddal. Az alsó szintáj világos szürke homok, homokos kavics és szürke agyag váltakozó és fluviatilis szerkezetre emlékeztető rétegeiből áll. A felső szintájnak felső homokos kavics rétegét a fúrások csak a XII. sz. próbafúrásban találták meg; valószínűleg ehhez tartozik a régi Qyaláni malom helyén levő galériában és az I. sz. fúrás tetején feltárt homokréteg is. Az alsó kavicsos homokréteget a VII. sz. fúrásban már 25 in mélyen elérték, s az 15—30 m vastagságban minden fúráson megszakítás nélkül végighúzódik. A VII. fúrástól délnyugat felé mind mélyebbre