Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Papp Ferenc dr.: Hidrogeológiai megfigyelések a Börzsönyi-hegységben

HIDROGEOLOGIAI MEGFIGYELÉSEK A BÖRZSÖNYI HEGYSÉGBEN 93 tör fel több forrásban. Hegységünkhöz legközelebb a Nagyszuka hegytől 11 km-re ÉNy-ra Szalatnya van. Szalatnya 138 m a tengerszín felett a Selmec patak völgyében jobb sorsra érdemes fürdőhely, melyről WACHTEL azt írja, hogy a múltban 100.000-nél több palackot küldtek szét. Vízhozamának bőségére, minőségére az 1858-i földrengés károsan hatott; Spaa, Selter, Bártfa, Új Lubló gyógyhatásához hasonlítja. Erek, patakok. A források táplálta erek, patakok lefutását az esés mértéke, a kőzetek minősége és a tektonika szabja meg. A lejtés és meder iránya közötti összefüggést legjobban a hegygerincekről lefutó erek és néhány sík réten kígyózó patak megfigyelésénél lehet felismerni. A hegygerincekről, hegytetőkről kiinduló nagyesésü erek lefutásának iránya közelítőleg egyenes, nyáron rendszerint kiszáradnak, kőtenger, sziklatuskók jelzik az útjukat, nyomuk az erózió munkáját jelzi (Csóványos-Magosfa közti nyeregben fakadó Rózsáspatak felső szakasza, a Hosszúbérc-Bogyóhegy, Mészdomb-Kőkapuhegy-Drégelyvár D-i, a Kámor és Várbükk-Magyarhegy É-i oldaláról lejövő erek). Ezzel ellentétben a hegység NyDNy-i részében, Szob határában a Bészobi patak, az Öregdamásdi patak, az Ipoly völgyében a Nyergesi-, Ganádi-, Börzsönyi patak alsó szakasza kis esésű, ennélfogva kanyargós, medre iszapos, munkájuk feltöltő. A mély vízmosásokban, bevágódott patakok szakadékaiban igen jól látni, hogy a kőzet változásával változik a meder esése is. Ipolyság s Deszkáspuszta között levő vad árkokban gyakoriak az 1—6 m magas küszöbök az alsómediterrán agyagos homok- s konglomerát-padok határán, az ilyen helyeken ősszel s tavasszal vízesésekben zúg alá az időszakos patak. E vízmosásokra jellemzőek az éles fordulatok, szeszélyesen szétszórva heverő sziklagörgetegek. Márianosztra határában az andezit s az andezittufa váltakozása idéznek elő hasonló mederalakulatokat (Vastaghegyről DK-re a Medrespatak völgyébe tartó vízmosások, a Rózsáshegy ÉÉNy-i oldalából kiinduló patak). A vízhálózatnak a tektonikával való összefüggésére nálunk VENDL ALADÁR 20 hívta fel először a figyelmet. Megállapításainak érvényességét területünkre is ki lehet terjeszteni. A hegység É-i felében az egykor jobban összefüggő andezittufa s breccia asszimetrikus hegyhátakra tagozódott, a rétegek ÉÉNy felé dűlnek (Mészdomb latjamész 23

h , Irtványhegy 20

h 20°, Kőkapuhegy andezit-breccia 3

h, Oszmotrink andezit-breccia 20

h, Bakos oldal andezit-breccia 16

1', Miklós-bérc andezit-breccia 21

h, Csóványos andezit-breccia 3

h, Kámor andezit-breccia 20

h 5", Bugyihóhegy andezit-breccia 18

h5°). A fővölgyek Nagyvölgy, Kemence patak, Csarnavölgye a csapás irányához igazodnak, míg a mellékvölgyek közül a hosszabb lefutásúak a dülés irányában, kisebb eséssel érik el a fővölgyet, mint az ellenkező oldalról, a rétegfejekről lesiető rövid, nagyobb esésű vízmosások. A Mészdomb-Irtványhegy2

U VENDL ALADÁIC Hidrológiai s tektonikai vonatkozások. Hidrológiai Közlöny III. k. p. 10