Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: Suess és Gautier elméletének konzekvenciája

SUESS ÉS GAUTIER ELMÉLETÉNEK KONZEKVENCIÁJA 81 ményből, hogy még a földkerekség különböző pontjain található nagy bazalttakarókból vett bazaltrészletek is, bár a savanyú kőzeteknél jóval kisebb mennyiségben, de mindig tartalmaznak radioaktív anyagokat, és abból, hogy a Föld legkülönbözőbb helyein fekvő bazalttakarókból vett próbák mind egyforma összetételt mutatnak, azt következteti, hogy ezek mind a szilárd kéreg alatti közös bazaltmagmából erednek és így ez a bazaltmagma is tartalmaz rádióaktív anyagokat. A radioaktív anyagoknak az a mennyisége, amely a magmában foglal helyet, már melegtöbbletet termel, vagyis az a melegmennyiség, amely a magmában levő rádioaktív anyagokból keletkezik, már felül van azon a melegmennyiségen, amely a Föld hőegyensúlyának fenntartásához szükséges. Ez a hőmennyiség, egyrészt a földkéreg rossz hővezetőképessége miatt, másrészt mivel a kisugárzott meleget a kéregben levő rádioaktív anyagok pótolják, lassan fel fog halmozódni s végül a szárazföldek alatti magmatömegek hőmérsékletét annyira fel fogja emelni, hogy az a még itt uralkodó nyomáson is, egy-két kilométer mélységig folyékony lesz. Ennek következménye lesz, hogy a szárazföld a híg magmába mélyebben süllyed és a szárazföldnek alacsonyabban fekvő pontjait a tenger árasztja el. A szárazföld süllyedése továbbá a Holdnak apályt és dagályt előidéző hatása következtében a megolvadt bazaltmagma a tengerfenék alá fog kerülni s ennek, valamint a megolvadt magma 7 %-os térfogatnövekedése következtében a tengerfenék gyengébb pontjain hasadékok fognak keletkezni, amelyeken át lávatömegek ömlenek ki, amelyek a tenger fenekét több millió négyzetkilométerrel megnövelik. E lávatömeg hamarosan kihűl, sőt a megvékonyodott tengerfenéken át a megolvadt magma is hamarosan kihűl s helyében szilárdan megmeredt tengerfenék és ismét kisebb térfogatú plasztikus magma keletkezik. A magma kihűlése után a szárazföldek ismét kiemelkednek, de nemcsak kiemelkednek, hanem a Föld zsugorodása és a megnövekedett és megerősödött tengerfenék oldalnyomására megindul rajtuk a hegyképződés. JOLY számítása szerint 30—50 millió év telikel, amíg annyi hő fejlődik, hogy egy-egy ilyen „revolúció" megindul, ezzel szemben a kihűlési periódus csak kevés millió évig tart. A Föld, szilárd kérgének képződése óta, legkevesebb hat ilyen revolúciós perióduson esett át. A. HOLMES, JOLY elméletével kapcsolatosan, a kálium aktivitását is számításba veszi, azonkívül egyéb tényezőket is belevon számításaiba s JOLY-nál jóval több kisebb és nagyobb periódust feltételez. Nem akarok a kérdés részletesebb ismertetésével foglalkozni s nem akarom az elméletet vitatni, csak rá akarok mutatni, hogy JOLY is a tömeges lávakiömlést csak a tengerfenéken tételezi fel és ez természetes is, mert ha a szárazföld főként savanyú kőzetekből álló kisebb fajsúlyú tömege a magmán nyugszik, a magmán úszik, úgy annak egy része a magma színvonala fölé esik, ide tömeges magma önként, más erők behatása nélkül föl nem juthat, legfeljebb úgy, ha gyűrődéskor olyan mély völgyrészlet keletkezik, amelynek színvonala időlegesen a magma színvonala alá kerül. Ez az elmélet tehát csak a tengerfenéken képződött nagy bazalttakarók keletkezését akarja magyarázni, de nem adhatja és nem is kísérli meg a napjaink6