Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: Suess és Gautier elméletének konzekvenciája

78 WESZELSZKY GYULA DR. mények között ilyen aránylag nagy hőfokemelkedést tudjon előidézni, ezért egy tapasztalati ténnyel fogom ezt érthetőbbé tenni. Képzeljük el, hogy nagyobb mennyiségű pirites szenet úgy terítünk szét, hogy szénben levő minden darabka szén külön-külön feküdjék. Ilyen körülmények között a pirit sokkal gyorsabban fog oxidálódni, mintha a szén össze volna halmozva s a levegő nehezebben férne hozzá, a szénen ellenben alig fogunk hőemelkedést észrevenni, ha azt azonban halomba hányjuk, úgy annak hőmérséklete a szén gyúlási hőmérsékletéig is fölmelegszik, noha az alsóbb rétegekben képződött hő elvezetését csak néhány méter vastag szénréteg akadályozza. Képzeljük el mármost, hogy e 10 kilométer mélységű réteg egy darabján 1200—1500°-os víz* áramlik, olymódon, hogy a GAUTIER által feltételezett módon felszabaduló víz először egy függőleges repedésen jön fel a feltételezett 10 kilométeres mélységig, itt egy a föld felszínével párhuzamos rétegben szétterülve halad egy ideig, majd innen apró repedéseken át a felszínre jut. Tegyük fel, hogy e rétegben haladó víz sebessége olyan kicsi, hogy e réteg minden négyzetcentiméternyi felületén másodpercenkint csak egyszázad gramm víz halad át. Miután 1 gramm 1200—1500°-os víz legkevesebb 1000 kalóriányi melegmennyiséggel bír, a fenti módon feltételezett áramló víz, e réteg minden négyzetcentiméternyi felületének másodpercekint 10 kalóriányi melegmennyiséget tud szolgáltatni, vagyis kerek számban háromszázmilliószor akkora melegmennyiséget, mintamennyit (67 X 107 kai.) az előbb említetett urániumréteg szolgálatni képes. Azt hiszem fölösleges itt külön számítást végeznem, e számok egyszerű meggondolással is arra vezetnek, hogy ez utóbbi esetben az egyensúlynak sokkal hamarabb kell beállnia, mint az említett urániumos példánál és az egyensúly beálltakor e réteg hőmérsékletének közel a víz eredeti hőmérsékletére kell emelkednie. A víz, mint azt a mészkőlapok között gyakran található kalcit-kiválások mutatják, a réteges kőzetek közeit kitölti s a rétegek között folytatja útját. A * 1200—1500°-os vízről és nem gőzről beszélek, mert hibásnak tartom, hogy a Föld mélyében levő gőzökről és gázokról beszéljünk. A Föld mélyebb rétegeiben olyan nyomás uralkodik, hogy ott közönséges körülmények között gáz vagy cseppfolyós állapotban levő testekről csak mint kritikus állapotban levőkről beszélhetünk. 1200—1500°-on és közönséges nyomáson a víz már részben hidrogénre és oxigénre disszociált. A disszociáció foka a nyomás növekedésével csökken és valószínű, hogy a Föld mélyében uralkodó nagy nyomáson csak igen kis fokú lehet. Igaz ugyan, hogy a magas hőmérsékletű redukáló kőzetek egy részét elbonthatják, attól oxigént vonnak el, de egyrészt a hőszállítás szempontjából mellékes az, hogy azt víz vagy hidrogén, vagy valamilyen más közönséges körülmények között gázalakú test szállítja, másrészt a hidrogén a magasabban levő oxigéndús kőzetekből oxigénelvonással megint vízzé alakulhat. A jelek mindenesetre azt mutatják, hogy a plutonikus kőzetek képződésénél víznek, és pedig a közönséges nyomású víznél némiképpen különböző tulajdonságú, a közönséges nyomásnál nagyobb kovasav és szilikátot oldani képes víznek szerepe van, mert a mineralogusok és geologusok egyhangú véleménye szerint a gránit és a hozzá hasonló kőzetek alkotórészei víz jelenlétében kristályosodtak.