Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - ifj. Mádai Lajos dr.: Hidrogeológiai tanulmányok a Szt. Margitsziget artézi kútja vízhozammérésével kapcsolatban
58 IFJ. MÁDAI LAJOS DR. érte el az alatta elterülő 63" C hőmérsékletű hévforrás eredeti víztartóját. Ha a fúró a kemény mészmárgán az esetleg alatta fekvő nummulitos mészkövön is keresztülhatolt volna, úgy valószínűleg megütötte volna a dolomitot, melyből aztán a 63° C-os és valószínűleg nagyobb mennyiségű hévvíz törne fel. A ZsiOMONDY-féle fúrás tulajdonképpen nem volt egyéb, mint szakszerű újrafoglalása és mélyítése a már meglevő, de számtalan akadályon keresztül felfelé szivárgó termális forrás rendezetlen felszállóvezetékének. Ez állítást világosan igazolja az a tény, hogy midőn az artézi kút elkészült, ugyané helyen a régi, szabadon felszálló természetes forrás eltűnt. Nemcsak a geologiai viszonyok, hanem a kémiai összetétel is azt mutatja, hogy a Szent Margitsziget vize, a Császár és Szt. Lukács vizével közeli rokonságban van és hogy víztartójuk közös. Ez kitérés útán visszatérve eredeti tárgyunkhoz azt látjuk, hogy a Szent Margitsziget forrása nem az eredeti 63° C hőfokú vizet adja le, hanem olyan vizet szolgáltat, mely a 63" C hőfokú zónából fakad ugyan, de felszállása közben egy felette elterülő alacsonyabb hőfokú víztartó vizével keveredve tör a felszínre. Kérdés mármost, hogy milyen mélyre hatolva oldhatjuk meg e feladatot? E kérdésre a felelet a következő megfontolások alapján adható meg. Ha a fúró az eddiginél mélyebbre hatol, akkor a Széchenyi artézi kút szelvénye szerint az alsó-oligocénkorú kiscelli agyag alatt, az alsó oligocénkorú budai márga az eocénkorú nummulit mészkő és a briozoás mészmárga rétege következik. A budai márga elterjedésére jellemző, hogy rétegvastagsága a budai középhegység felé növekedik, míg a pesti oldal felé mint parti képződmény az egykori tenger belseje felé vékonyodik és helyébe a kiscelli agyag lép. Ennek rétegvastagsága viszont a budai márgával ellentétes, azaz a hegység felé vékonyodik, míg a pesti oldal irányában növekedik, amit a margitszigeti és Széchenyi fúrási szelvény bizonyít. A briozoás mészmárga és nummulit mészkő együttes vastagsága a Széchenyi fúrás szelvénye szerint kb. 11 —12 m, míg a budai márga, nummulit mészkő és briozoás mészmárga a budai középhegységben SCHAFARZIK FERENC szerint átlag összesen mintegy 200 M vastag. Ha eltekintünk attól, hogy a budai márga rétege a hegységtől távolodó irányban csökken (a Császár és Sz. Lukács fürdők forrásaitól cca. 1000 m távolságra fekszik a Sz. Margitsziget kútja) és ugyanazon rétegvastagsággal számolunk, úgy számíthatunk arra, hogy e mélységben megüthetjük a margitszigeti fúrlyukban a dolomitot, a mélyszinti víztartó kőzetét. Végül a hévvíz útjának a fúróvezetékbe való megkönnyítése céljából még 30 m mélyre fúrunk a dolomitba, úgy végeredményben a meglevő 118'5 m, valamint az újabban eszközlendő 230 m mélységgel összesen 348'5, kereken 350 m-re adódnék a kút összes mélysége. Fentiek alapján remélhető, hogy egy 350 m-es mély fúrás a jelenleginél
