Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: A lillafüredi kutató mélyfúrás eddigi története és geológiai viszonyai

44 PÁVAI VAJNA FERENC DR. és melegebb is kell legyen s ez a tulajdonsága és a nitrogéngáz szaporodása felhajtó erőt is adhat neki, tehát alkalikus meleg, felszálló gázos viz remélhető, a kutató fúrásnak nemcsak a beszüntetése, de a 11 hónapos szüneteltetése sem indokolható. Különösen nem akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a lillafüredi nagy, de hézagpótló munkaalkalmat és foglalkozást nyújtó, maradandó alkotás invesztícióinak értékét egy melegvíz fakasztása, de pláne egy unikum gyógyásványvíz exploitálása jelentékenyen fokozná, s ez a kísérlet csak az invesztíciók egy kis hányadába kerül. Szerény véleményem szerint ez az üzleti lehetőség, még ha a kutatás nagy horderejű tudományos lehetőségétől el is tekinthetnénk, magában parancsolólag írja elő a lillafüredi fúrást, hiszen nemcsak szabad, de szükséges, hogy a magyar föld még rejtett kincseit felkeressük és ha nyomára akadunk — mint Lillafüreden is — a kutatást a termelésig folytassuk, s igyekezetünket aprópénzre váltsuk be. Geologiai viszonyok. Amikor láttuk már, hogy a lillafüredi fúrásban az ellenvélemények ellenére igen is van felszálló víz és mutatkozik egy meleg unikum gázos ásványvíznek is a jelenléte, szinte fölösleges a kutatás alátámasztására a geologiai érveket felsorakoztatni, de az ügy tudományos oldalát szem előtt tartva, röviden azt is ismertetni kívánom. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a lillafüredi Szinva völgy alsó, mintegy km-nél is hosszabb szakaszát egészben egy porózus, erősen borsóköves üreges, sok fatörzs és falevél lenyomatát, de kevés, jobbára szárazföldi, vagy legfeljebb erdei csiga héját magábazáró mésztufa tölti ki. Ez a mésztufa a Szinva völgy végén a Palota szállónál 45 m vastag, de a kutató fúrásnál is még 18'5 m-es s csak fenn az utolsó villákon felül ékül ki. Egyelőre eltekintve a mésztufa sokat vitatott származásától, le kell szögeznünk, hogy a mésztufa egy mélyen kierodált völgyet tölt ki s hogy, amint az a mellékelt képen is jól látható (I. 1 sz. kép), ma a völgyben folyó Szinva patak vize ezt a régi, kétségtelenül vízből kicsapódott üledéket hátráló erózióval majdnem százméter hosszban elmosta s máig pusztította és nem építette. Kétségtelen, hogy az a víz, amely az eredeti Szinva völgyet kivájta, nem olyan természetű és vegyalkatú volt, mint az, amely az előbb kivájt völgyszakaszt az ő kicsapódó mészüledékével 45 m vastagon feltöltötte, aminthogy viszont a mai romboló, elhordó Szinva vize megint más természetű és összetételű volt, mint az, amely megelőzőleg gát nélkül is vastagon feltöltött és üledéket alkotott. Ez az a tény, amely minden geologus és geográfus előtt kétségbevonhatatlanul kell álljon azért, mert bár tény, hogy a Szinva vízeséseknél szétporló víz gyönge meszes bekérgezést okoz a köveken, mohákon és moszatokon (ezért mostkori és hidegvíziek a botanikusok által vizsgáltak!) s bár ezt a jelenséget a Garadna völgy jobboldalán levő s más bükkhegységi mésztufáknál is tapasztaljuk, a ma mésztufákon átfolyó karsztvizek sem a forrásaiknál, sem a források és a hajdani mésztufalerakodások közötti mederszakaszban