Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: A budapesti hévforrások vízmennyiségének ingadozásáról

A BUDAPESTI HÉVFORRÁSOK VÍZMENNYISÉGÉNEK INGADOZÁSÁRÓL 35 Ezekből az adatokból kétségtelenül kitűnik, hogy 1909—1913-ban a rudasfürdői források vízmennyisége feltűnően megapadt az előző mennyiséghez képest, sőt már 1904-ben is jelentősen alacsonyabb volt, mint 1903-ban. Semmi mérési adat nincsen 1904 és 1909 között, úgyhogy nem tudhatjuk, vájjon e csökkenés lassan vagy hirtelen következett-e be? Éppen úgy nincsen semmi adatunk mérések hiányában 1913 óta sem a vízmennyiség ingadozásáról. Az 1925. év július 6-tól 1927 február 11-ig a Rudas- és Rácfürdőben eszközölt 27 vízmérésből azonban kétségtelen, hogy ezek vízmennyisége 1913 óta ismét lényegesen szaporodott, amennyiben a Rudasfürdő vize átlagosan napi 822 m

8, a Rácfürdő nagyforrásáé 892 m

3 volt, míg a Rácfürdő kisforrásának vízmennyisége 144—186 m

3 között ingadozott. Ha ezeket a vízmennyiségeket összehasonlítjuk MOLNÁR adataival, akkor is úgy a Rudas-, mint a Rácfürdőnél tetemes vízcsökkenést állapíthatunk megRudasfürdő Rácfürdő nagyvízmennyisége forrásának vízmennyisége MOLNÁR szerint 988 m

3 1817 M

3 1925—1927-i mérések szerint átlagosan 822 m

3 892 m

3. A fennebbi adatokból az tűnik ki, hogy a források vízmennyiségére nemcsak a Duna vízállása van hatással, hanem valami más tényezőnek is közre kell játszani. Legelőször is a csapadék különböző mennyiségére gondolhatunk. Bár a csapadékvíznek a mélyebb szintre való leszivárgása csak igen lassan történhetik s így a csapadékos és száraz időszakok közötti különbségek nagyon elsimulnak, mégis a megfigyelések alatti időben is voltak oly feltűnően száraz és nedves időszakok, amiknek hatását a forrásokon, azok vízmennyiségét napnap után mérve, rendes viszonyok között okvetlenül meg kellene találni. így bizonyára könnyen felismerhetők volnának azok a budai hévforrásokon is, ha azok vízmennyiségét a Duna folyton ingadozó vízállása oly gorombán nem befolyásolná. A főkérdés mindenesetre az lenne, hogy a csapadék hatását mennyi idő múlva érzik meg a források? Biztos adatot azonban erre itt nem találunk. Vannak egyes észlelések, amikből azt lehet gyanítani, hogy kb. 5—6 hónap szükséges ahhoz, hogy e források a nagyobb csapadékot vagy szárazságot megérezzék. Hasonló eredményre jutott SCHMIDT SÁNDOR bányaigazgató is, aki a dorogi bányák karsztvizénél is azt tapasztalta, hogy azokon a csapadék befolyását kb. 5 hónap múlva lehet észlelni.* Ha a különböző évek átlagos napi vízmennyiségét összehasonlítjuk az évi átlagos csapadékmennyiséggel, ami a fennebb közölt táblázatból is látható, abból sem tudunk semmi következtetést vonni a Rudasfürdő vízmennyiségének * ROZLOZSNIK—SCHRÉTER és RÓTH K.: Az esztergomvidéki szénterület bánya-földtani viszonyai. M. Kir. Földtani Intézet Kiadványai. Bpest. 1922. p. 90. 3*