Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móricz dr.: Adatok Pécs környékének hidrológiájához

28 PÁLFY MÓRIC DR. pedig azt mutatták, hogy amikor ott nagyobb eső volt, Pécsen gyakran nem esett és fordítva. A Tettye forrás vízmennyiségének diagrammjából kitűnik, hogy nagyobb csapadék esetén a forrásból oly nagy mennyiségű víz ömlik ki, hogy azt felhasználni nem tudják, míg nagyobb szárazság után vízmennyisége nagyon megapadt. Ezért felmerült az a kérdés, hogy vájjon nem lehetne-e a forrás vízszolgáltatását egyenletesebbé tenni s nagyobb szárazság után is fokozni vízszolgáltató képességét? 1925-ben Pécsett való tartózkodásom alatt közölték velem azt a felmerült tervet, amely szerint mélyebb szintről a kagylómészbe hajtott tárnával csapolnák meg a karsztvizet. Ezt a tervet nem tudtam elfogadni, mert ha e tárnából mélyebb szinten szabadon engednék kifolyni a vizet, rövid idő alatt a karsztvíz színtáját a hegységben a tárna színtájára süllyesztenék le s azután a vízmennyiség majdnem ugyanolyan ingadozásnak lenne kitéve, mint jelenleg. Ha pedig a tárnában a víz kifolyását elzárnák és csakis bizonyos mennyiséget bocsátanának ki belőle egyenletesen, könnyen kitehetnék a legalább is 1'5—2 atm. nyomás alatt álló vizet az elszökés veszélyének, mert tekintetbe kell vennünk, hogy a tárna igen erősen megzavart és összetörött kőzetrétegeken haladna át. E megoldás helyett azt ajánlottam, hogy a Tettye forrástól keletre, körülbelől az Irma-úti völgy nyílása táján, széles átmérőjű fúrással, vagy ha ez nem járna sikerrel, akkor 15—20 m mély aknával, esetleg az aknából több irányba hajtott vágatokkal tárják fel a karsztvizet, ami az aknát azután a Tettye forrás jelenlegi szintjéig meg fogja tölteni. Abban az időszakban azután, amikor a forrás kellő mennyiségű vizet nem ad, a hiányzó vízmennyiséget az aknából való szivattyúzással lehetne pótolni. Kétségtelen, hogy ezzel a szivattyúzással a karsztvíz színtáját bizonyos fokig a Tettye forrás jelenlegi szintje alá is leszállítanák, amikor a Tettye forrás egyidőre egészen el is apadhatna, ámde csapadékos időben, amikor a forrásnak jelenleg amúgy is túl sok vize van, a beszivárgó csapadéknak legalább egy része elsősorban is a mélyebb szintről kihasznált víz pótlására szolgálna és a karsztvíz színtája — ha túlságosan le nem süllyesztették — ismét felemelkednék az eredeti magasságra. Nagyobb záporok vagy felhőszakadás esetén a nyílt barlangjáratokban a csapadék egy része valószínűleg még mindig hirtelen lefolyna, de egy része, a lassú csapadék pedig nagy részben, a karsztvíz színtájának emelésére szolgálna. Ezzel a módszerrel a karsztvíz kihasználását a jelenleginél minden kétséget kizárólag egyenletesebbé tennék. Arra a kérdésre, hogy mi lenne az az átlagos napi vízmennyiség, amire ilymódon számítani lehetne, bajos feleletet adni. Azonban ezzel a berendezéssel, ha többet nem is, annyit mindenesetre el lehetne érni, hogy a forrás jelenlegi évi vízmennyiségét (leszámítva természetesen a záporok után hirtelen felszaporodó s amúgy is felhasználatlanul elfolyó vízmennyiséget) egyenletesebben elosztva lehetne kihasználni. Sőt arra is kilátás lehetne, hogy a karsztvíz