Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: Helyneveink vízrajzi szókincse

HELYNEVEINK VÍZRAJZI SZÓKINCSE 127 Venyeke = fűzfa. Szisz (-fa) = u. a. / Csdté (csádé) = káka, sás. Csuhu = u. a. Cset = u. a. Csirikló = u. a. ßöArö, bakacs = gyékény. Botikó = u. a. Kotorca = u. a. Páklya = u. a. Jéger (jáger) = éger-fa. Kolokán (karakány) = vizi áloé (Stratiotes); mocsaraink jellemző, érdekes életű növénye; a túrmenti vízállásokban még ma is gyakori. ímer = u. a. /PÁgya = nád. Gyakor = sűrű nád, ill. csak „sűrű". Állatvilág. Nevei közül csak a ma már ismeretlen, kiveszett szavakat említjük s csak azokat, amelyek egykori nagy vizeinkre utalnak. Batonya (botona, batoknya) gödény, pelikán. Libuc (lébuc) bíbic. Esztrág (eszterág) = gólya. Cakó (szakó) = u. a. Lilli (lilik) = lúdfaj. Pozsár = ponty. Halaink régi nevei nagyon változatosak, de helyneveinkben csak elvétve szerepelnek. Felsorolásukat éppen ezért mellőzzük. Vízrajzi szókincsünk a felsorolt adatok alapján változatosnak és gazdagnak mondható. Nemcsak egy-egy feltűnőbb vízrajzi fogalomra van több szavunk, hanem a rejtettebb, apróbb vízrajzi jelenségekre is találunk megfelelő, találó népi nevet. Az előbbi, a változatosabbnál változatosabb szinonima, a vizi formációk általános elterjedtségére, főleg Alföldünk hatalmas vízségeire utal. Az utóbbi, a sokfajta mesterszó meg arra enged következtetni, hogy hazánk egykori nagy vizeinek természete, hidrológiai arculata is változatos volt, mit népünk fejlett megfigyelőképességével észrevett és meg is nevezett. E nevek javarésze ma már a múlté. A múlté annyiban, hogy azok a vízrajzi formációk és az az életmód, amelyek e helyneveket szülték — legnagyobbrészt megszűntek. A haladó kultúrával járó vízszabályozások és árvízmentesítések szüntették meg. Az otthoni röghöz, a szülőhelyhez annyira ragaszkodó elavult helynevek azonban, legalább részben, túlélik a vízrajz változását, Helyt maradnak akkor