Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Emszt Kálmán dr.: A dunaalmási langyos források vizének vegyi vizsgálata

106 EMSZT KÁLMÁN DR. Foszforsavion, POi nyom gr — 9*559 Metakovasav, HsC

Oa 0 025

1 „ 0*321 összesen 0*7481 „ 14"6945 Az alkotórészek szokásos módon sókká szerkesztve: 1000 gr vízben van: Káliumklorid, KCl 0 0126 gr Nátriumklorid, NaCl 0'0206 „ Nátriumhidrokarbonát, Na(HC0

3) 0-0481 „ Kalciumhidrokarbonát, Ca(HC0

3)

á 0*2812 „ Magnéziumhidrokarbonát, Mg(HCÜ3)2 0*2906 „ Kalciumszulfát, CaSO, 0 0692 „ Stronciumszulfát, SrS0

4 0-0007 gr Metakovasav, H.SiO, ... 00257 „ összesen 0-7481 gr A víz fajsúlya 18° C-nál = 1 "000682 Szabadszénsav CO2 = 54 5 cm

3 Kénhidrogén HaS = 1 cm

3 Forrás hőmérséke 23-5° C, ugyanakkor a levegő hőmérséke 11*5° C volt. Hidrogénionkoncentráció Ph 7'3. A víz specifikus vezetőképessége 0 000730 rez. ß cm. A víz fagyáspontcsökkenése = 0-017° C. A vízben oldott anyagok ozmozis nyomása = 020 atm. A vízben oldott rádiumemanációtartalom = 0*00056 X 10 6 millicurie. Ez elemzési adatokból a két forrás teljes azonossága tűnik ki, a Lillaforrás hőmérséke 0*5° C-al alacsonyabb ugyan, de ennek oka az, hogy a víz nem az eredeti helyen fakad fel, s nagy utat kell megtennie a felszínrejutásáig, s ez alatt hűl le. Az elemzési adatok alapján a víz a földes bi karbonátos kénhidrogéntartalmú egyszerű hévizek csoportjába osztható be. A forrásvizek vegyi alkata teljesen azonos a tatai nagyforrás kémiai alkatával, melyet THAN KÁROLY dr. 1886-ban elemzett meg. Különbség csak a kénhidrogéntartalomban van, mely a tatai nagy tóban nincs. Ez a hasonlóság könnyen magyarázható, mert ugyanazon törésvonalak mellett fakad fel, mint amelyen a tatai források fakadnak, de a dunaalmási források mélyebb szintből eredhetnek, mert hőmérsékük 3 5°— 4° C-al magasabb annál.