Hidrológiai Közlöny 1929 (9. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Marschall Ferenc: A parádi Szent István gyógyforrás vizének vegyi vizsgálata

A PARÁDI SZENT ISTVÁN GYÓGYFORRÁS VIZÉNEK VEGYI VIZSGÁLATA 101 Mindezekből láthatjuk, hogy a parádi Szent István gyógyforrás emberi beavatkozással, a talajvíz és a gázkiömlés egyesítése révén keletkezett. A forrás környékének geologiai viszonyai röviden a következők: a forrás az Ilonavölgy alluviális síkján van, ahol alig 2—3 m-nyi kavicsréteg borítja az itt teljesen elbomlott biotit-amfibol-andezitot. A völgynek ez a része abba a biotit-amfibol-andezitba vágódott be, amelyet a fürdő feletti Fehérkövön, Hegyestetön, Vörösbércen és az Ilonavölgy Ny-i oldalán is, de itt már alig 40—50 m-re egész a forrás vidékéig követhetünk. Ez az a n d e z i t legnagyobb részben teljesen átváltozott; régi postvulkanikus működések részben kaolinos, részben kvarcitos módosulatokká változtatták át, amikor is egyes pontokon kisebb-nagyobb érces kiválások is keletkeztek. A kút 21 m-es fúrt csatornája ebben az átváltozott andezitban van, ami a nagyobb Fe és Mn tartalmat megmagyarázza. Az andezit az Ilonavölgy Ny-i oldalán, a forrástól 1. ábra. A Szent István gyógyforrás Párádon. D-re alig 30—40 lépésnyire már el is végződik. Itt, valamint Ny-ra oligocén és alsómiocén üledékek, agyagok, kavicsos szintek, riolittufa stb. fedik a régebb biotit-amfibol-andezitot. Még délebbre, a Mátra gerincen és egyes kis telérekben a Pálbükk tetőtől D-re, apró, fiatalabb piroxénandezit töri át az előbbi képződményeket. Az Ilonavölgynek a Szent István forrástól D-re eső részén hatalmas törésvonal húzódik; a völgy Ny-i oldalán levő riolittufa és egyéb szinteket a keleti oldalon nem találjuk meg, azok csak a következő