Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: Gönc és környékének hydrogeológiai viszonyai

QÖNC ÉS KÖRNYÉKÉNEK HYDROGEOLOGIAI VISZONYAI 85 A források lerakódásai és kiválásai. Az eddigiekben nagy vonásokban ismertetett források egynémelyikének igen jelentékeny lerakódásai vannak. Ezek anyaga s mennyisége — mint majd az alábbiak során látni fogjuk — a források természetével változik. A környék ily sajátságú vizei közül kiemelhetők elsősorban a telkibányai Nándor és Veresvizi tárón kiömlő vizek, amelyek mind a két helyen nagy mennyiségű vasockert választanak ki. A Nándor táró forrásánál, közvetlenül a táróból való kilépése után, úgy a meder partján, mint az abban levő köveken a vasockeres kéreg marokszámra szedhető. Még nagyobb mennyiségben találni u. e. anyagú lerakódást a Veresvizi tárón kiömlő víznek az eredése s folyása mentén. Vastagsága a táró közelében a legnagyobb, amennyiben csaknem 10 mtrt. is elér; a völgy mentén fokozatosan csökken, míg végül nagyobb távolságban már csak a patak köveinek a bekérgezésére szorítkozik. Valószínű, hogy a jelenség szolgálhatott a táró s a hasonló nevű patak elnevezésének alapjául. A vasoxydhydrátnak előbbieknél jóval csekélyebb lerakódásait találjuk a gönci fürdő „Szécsi-forrásánál" és az alsókékedi „Mátyás forrás-"nál. Mind a két helyen jobbára csak a kifolyás közelében levő kövek és csatornák csekélyebb vastagságú bekérgezését idézi elő. E mellett azonban e két utóbbi helyen a forrásvíz egy gáznemű kiválásával is találkozunk. Amint u. is a felszínrejutó víz a forrás nyílását elhagyja H

ZS szabadul fel, amelynek szaga a forrásnál a legerősebben, távolabb már kevésbbé érezhető. Ugyancsak H^S érezheti a kékedi kénesvizű kútnál is. Az édesvizű forrásoknak lerakodásaik nincsenek, hacsak ezek sorába nem számítjuk azt a finom kaolin iszapot, amely egynémely forrásvízből hoszszabb állás után leülepedik. Telkibánya több pontján, közvetlenül a rhyolittufa közelében sajátságos zavaros vizű, tejszínű források törnek a felszínre. Miután vizük a rhyolittufában hosszabb utat volt kénytelen megtenni, illetőleg abban hosszabb ideig vesztegelni, belőle az elbontott földpátokból keletkezett kaolint kilúgozta. Ez utóbbinak finoman elosztott és a vízben igen soká lebegő pikkelykéi kölcsönzik a víznek a tejes színt. A környék lakosai az ily forrásokat, amilyenek pld. Telkibányán a Göncre vezető országút mentén, vagy a kath. templom közelében találhatók, savós források-nak nevezik. A fennebbiekben röviden ismertetett lerakodások, illetőleg kiválások a jelenleg is működésben levő forrásokon figyelhetők meg. Vannak ezeken kívül területeink D-i részén úgy felszíni kiterjedés, mint vastagság tekintetében az eddigieknél sokkal nagyobb méretű lerakódások, amelyek anyaga opál illetőleg geysiritböl áll. Az opál Fony és Mogyoróska közötti nyeregben mintegy 50—60 m

J-nyi területet foglal el. Feltárása körülbelül 6—8 m. hosszú és 1 — 1-5 m. magas. Összes vastagságának azonban ennél jóval nagyobbnak kell lennie, mivel még legmélyebb pontjában se mutatkozik változás. E nagy feltárása onnan