Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: Gönc és környékének hydrogeológiai viszonyai

QÖNC ÉS KÖRNYÉKÉNEK HYDROGEOLOGIAI VISZONYAI 79 hozta létre. Feljegyzéseiben — amelyeket L. H. JEITTELES

1 is idéz a Kárpátok és Sudetak földrengéseinek a történetében — a következőket állítja: „A n n o 1713. Collibus oppidiMegyaszóterrae motu subsidentibus sulphurei fontes magnaabundantia hiceruperunt, qui nunc toti viciniae salubria balnea praebent . . . " Ezek szerint a földrengés nyitott utat a már meglevő törés mentén a mélyből feltörő víznek a felszínre. Ami mármost e langyos forrásaink eredési helyét illeti, azt látjuk, hogy az, Alsókékeden, Göncön, Aranyoson közvetlenül az andesit kiömléseinek a szélén van. Azt azonban, hogy e thermák ebből a kőzetből fakadnak-e, avagy csak nagyobb leszakadt és később nyiroktól eltakart rögei között törtek-e utat maguknak a felszínre — közvetlen bizonyítékok híján eldönteni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy e források közelében úgy Alsókékeden, mint Göncön az andesitek kiömlése határán egész konglomerátszerű andesittufa, majd részben rajta, részben szomszédságában rhyolittufa áll szálban. Ezek szerint tehát legnagyobb a valószínűség, hogy e két helyen a hévvizek az andesittufában törtek maguknak utat, kioldva az azokba zárt andesitrögök közti tufás kötőanyagot. Ezt látszik igazolni a Fóny melletti geysirit előfordulás is, amely bár kisebb mértékben andesittufával van körülvéve. Hogy Aranyoson, Szerencsen és Bekecsen a thermák eredési viszonyai a fennebbiekéhez hasonlók-e, arra vonatkozó közvetlen tapasztalataim nincsenek. Amennyiben azonban a bécsi geologiai felvételek közelükben trachytbrecciat és trachyt-tufát jelölnek ki s magamnak alkalmam volt Boldogkövár és Vizsoly táján meggyőződni arról, hogy az itt trachyt-tufának kijelölt képződmény horzsaköves rhyolit-tufa, — valószínű, hogy ez utóbbi helyeken a hévvizek horzsakő breccsiás rhyolit-tufából fakadnak. Közelebbről megvizsgálva ezek után a thermák hőmérsékletét, azt csekély eltéréssel mindeniknél egyformán alacsonynak találjuk. A két szélső határérték, amelyek között ez fekszik: 18'7°—25'4°-t tesz ki. Ha hőmérsékletük e két szélső határértékét e vidéknek a magy. kir. Meteorologiai intézet, Sátoraljaújhelyen megállapított évi középhőmérsékletével 9'5

uC-al egybevetjük," láthatjuk, hogy ezeknek még az alsó határa is az iménti értéket jelentékenyen meghaladja. Ezek alapján szóban levő forrásaink, ha nem is absolut, de langyos vizű thermákat alkotnak. Az a tény, hogy úgy az alsókékedi, mint a gönci források hőmérséklete tél idején nem változik — amiről ez utóbbinál személyesen volt alkalmam meggyőződni — arra utal, hogy e thermák vize már az ú n : indifferens zónán alul, vagyis azon a mélységen alul fekvő rétegekből fakadnak, amelyek hőmérséklete a felszín évi középhőmérsékletével egyenlő. Ha már most e források mélységének közelítő megállapítása céljából az indifferens övnek a 1 L. H. JEITTELES

: Versuch einer Geschichte der Erdbeben in den Karpathen — und Sudeten — Ländern bis zum Ende des achtzenten Jahrhunderts. (Zeitschrift d. Deutschen geolog. Geselschaft Bd. XII. Berlin 1860. pag. 313. és 347.) 8 A in. kir. Meteorologiai Intézet szóbeli közlése.