Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: Gönc és környékének hydrogeológiai viszonyai
74 L1FFA AURÉL DR. vidék vázát alkotó effusiv képződmények nem egy helyen és időben, hanem többeruptios centrum köré csoportosulva, több periódusban és különböző chemiai alkattal törtek a felszínre. Részben ennek, részben a kőzetek egyenlőtlen ellenállásának, a lejtők különböző esésének és talán még a meteorvizek egyenlőtlen mennyiségének is tulajdonítható, hogy a Szurokhegy-, Pálhegy-, Nagyoszró-, Kányahegy-, Gunyaküt-, Orchhegy-, Ó-Gönchegy-, Susulka-, Szárkő-, Regéci várhegy-, Baskó-, stb. csúcsain, illetőleg gerincein haladó fővízválasztó, egész sorát hajtotta a mellék-vízválasztóknak, módot nyújtva ezáltal a közös vízgyűjtőterület kisebb-nagyobb fokú széttagolására. De tulajdonítható ezeken kívül még ama körülménynek is, hogy egyes patakok medreiket mindinkább hátra szorítják, valóságos versenyre kelve, a vízválasztó mielőbbi megbontására s meghódítására. Igen szép példáját látni ennek az ú. n.: telkibányai szorosban, amelynek patakja a Vashegy- és Vernekhegyen keresztül haladó mellék-vízválasztót már csaknem a gerincig kikezdte épúgy, mint az ellenkező oldalról működő telkibányai völgy nyugati ága. Az eddigiekben röviden vázolt vízgyiijtő-terület vizei eleinte a Hernádba, majd a Szerencsi-sziget közbelépése után, a Szerencsi-patakba szakadnak. Maga az említett fővízválasztó egyébként egyfelől a Bózsva, másfelől a Hernád vízgyűjtőit különíti el egymástól. Mindezeket egybevetve látjuk, hogy édesvizű forrásaink legelső főfeltétele: vízgyüjtő-területe, említett tagoltsága dacára is elég tekintélyes. Ami már most forrásaink elhelyezését illeti, azt elég változatosnak mondhatjuk, amennyiben azok úgy a fővölgyben (Hernádparti-források), mint a diluviális dombokon (Gönc: bakterházi forrás, Gönc-Ruszka pályamenti forrás), mint a hegység tövében (Hejce, Fony) és lejtőinek nem ritkán jelentékeny magasságában is (Zöld-máj, Regéci-vár halastó, Gergelyhegy-i Borskút, András- és Máriabánya közötti forrás stb.) egyaránt megtalálhatók. Ha már most ezek előrebocsátása után édesvizű forrásaink eredetét és ezzel kapcsolatban geologiai viszonyait vesszük közelebbi vizsgálat alá, azt látjuk, hogy egy részük azt a benyomást kelti, mintha szilárd kőzetből törne a felszínre. Mert alig 1—2 arasznyi mélységben már kőzetbe ütközünk. Mivel vízvezető rétegeikre nézve közvetlen bizonyítékot találnom nem sikerült, A. HEIM és E. KAYSER beosztását követve, — fentartással bár, — szirti forrásoknak nevezem. Ilyeneknek tekinthetjük: a) Gergelyhegy-Borskút nevű, valamint a Farkas- és Borshegy közötti lejtőn levő forrásokat. Mindkettő pyroxen-andesitből fakad, mégpedig előbbi mintegy 587 m, utóbbi kb. 600 m tengerszínt feletti magasságban. b) A Regéci-várhegy É-i lejtőjén, a Halastó nevű forrása tör fel elég nagy sugárral — látszólag — biotitos amfibol-andesitből és táplálja azt a tószerű medencét, amely állítólag egykor halastó volt. Tengerszínt feletti magassága =440 m. Míg az imént felsorolt források morfologiája, eredetükbe való mélyebb betekintés híján pontosan el nem dönthető, addig kétségtelenül szirti forrásoknak tekintendők:
