Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

70 MAUCHA REZSŐ DR. A bevezető sorokban idéztük THIENEMANN szavait, melyben a liinnologia és geologia közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozta. Mindkét tudománynak egyik legfőbb problémája az üledék képződés módjainak tanulmányozása. Míg a geologus a régletünt időkben keletkezett üledékes kőzetek genetikájára csak közvetett úton vonhat következtetést, addig az üledékképződés a limnologus és oceanografus szemeláttára megy végbe. Könnyű ezért belátni, hogy a limnologia és oceanográphia sok esetben lehet segítségére a geologiának. Mi a sok közül csak egy dolgot ragadunk ki. HASSACK

2

6 már négy évtizeddel ezelőtt kimutatta, hogy a magasabbrendü vizinövényzet a hydrokarbonátok félig kötött széndioxyd készleteit is tudja értékesíteni az assimilationál. Ugyanezt többek közt ANGELSTEIN

2

7 is megerősítette, sőt KLEBS

3" azt bizonyos phytoplankton algákra is bebizonyította. 1927. június 9. és 10-én, 1927. június 28-án, — • — 1927. november 29-én, - - - 1927. december 7-én. Mégis csak a legutóbbi években ismerték fel ennek a lehetőségnek nagy limnologiai jelentőségét. MINDER,

3

9 RUTTNER,

3" SCHUTOW

3

1 és e sorok írója

3

2 hangsúlyozták először vizsgálataik alapján a viziflóra e képességének nagy limnologiai jelentőségét. A természetes vizek ugyanis kalciumhydrokarbonátot tartalmaznak, melyből a félig kötött széndioxyd assimilalása után finom szemcsék alakjában vízben oldhatatlan kalciumkarbonát válik ki, amely végül az iszapba kerül. Mind azt MINDER a Zürichi-tó limnologiai viszonyainak tanulmányozása közben megállapította a phytoplankton élénk assimilatiojának hatására a tó vize a kiválott kalciumkarbonát szemcséktől megzavarosodott és az iszapban is tekintélyes mennyiségű ilyen eredetű szénsavas mészszemcsét sikerült kimutatnia. Ugyanez megtörténhetik a tengerben ma és megtörténhetett a régmúlt geologiai korokban is, amikor a tengervíz mésztartalma még sokkal nagyobb volt. Felmerülhet már most az a kérdés, hogy bizonyos egykorú mészkőrétegeknek a föld különböző helyén eltérő vastagságban való kifejlődése, avagy az abban talált kövületek számbeli különbségét nem lehetne-e ama korok fényviszonyaival kapcsolatba hozni és ilyetén módon régelmult korok klímaviszonyaira is következtetést vonni? Még számos ehhez hasonló kérdést lehetne felvetni amelyekre azonban csak a geologus adhatná meg a választ, bizonyságául annak, hogy a tudo-