Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Maucha Rezső dr.: A fényintenzitás mint hydrológiai tényező

A FÉNYINTENZITÁS MINT HYDROLOGIAI TÉNYEZŐ 49 ismét minimális értékű legyen. A másik dolog az a körülmény, hogy a halastavak igen sekélyek, átlagos mélységük az 1 métert rendszerint nem igen haladja meg. Feltehetjük tehát az eddig elmondottak alapján, hogy a napsugarak a nyári napforduló táján e sekély tavakat csaknem fenékig meddő fényerővel világítják át, mert hiszen az oxygénrétegeződés görbéjének vizsgálásánál láttuk, hogy a nyári hónapokban az optimális fényintenzitás 1 méternél jóval nagyobb mélységekben szokott létrejönni. Érthető ezért, hogy ilyenkor a dissimilatio nyomul előtérbe, mert most a nappali órák legnagyobb része alatt a túlerős fény, éjjel pedig a fény hiánya gátolja a phytoplankton assimilatios tevékenységét. Legfeljebb hajnalban vagy alkonyatkor lehet csak szó rövid ideig tartó assimi6. ábra. A napsütés tartamának befolyása a Zürichi tó felszíni, vizének baktérium tartalmára MINDER szerint. latioról, egyébként egész napon keresztül csak a széndioxydot termelő lélekzési folyamat megy végbe zavartalanul. A 4. sz. ábrán június 2l-e körül minden egyes görbén észlelhető maximum tehát bizonnyal a meddő fényintenzitás hatására vezethető vissza. Ha viszont ez igy van, akkor a nyári napforduló előtt tavasszal és azután ősszel egy bizonyos időpontban a tavak megvilágításának közel optimálisnak kell lennie, mert azt is láttuk az oxygénrétegeződési görbék ismertetésénél, hogy télen még a tavak legfelsőbb vízrészeinek megvilágítása is messze elmarad az optimális alatt. Az 5. sz. ábra világosan mutatja, hogy ez május és augusztus hóban be is következik, mert FISCHER minden tóban ebben a két időpontban állapította meg a legnagyobb assimilatios tevékenységet. Hogy a május végétől visszafelé ápri.is l-ig, valamint az augusztustól október elsejéig terjedő görbe szakaszok ismét az assimilatio fokozatos csökkenéséről tanúskodnak, azt most már természetesnek találjuk, mert e szakaszok mentén feltevésünk szerint a nap fényereje az optimális alatt maradt. Kérdezhetjük mármost, hogy a széndioxyd tartalomnak a nyári napforduló idején észlelt megnövekedése tényleg a phytoplankton assimilatiojának erős korlátozódására és nem e a baktérium tevékenység esetleges fokozódására vezet4