Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária-forrás vize hőmérsékletének változásáról

40 WESZELSZKY GYULA. DR. letét a márga lapok között az úttest alatt vízszintesen teszi meg s a vizet ez útján, külső behatásoktól mindössze 3—4 méter vastag földréteg védi, amelynek egy része feltöltéses terület. E márga rétegek a forrásjárat nagyobbrésze fölött elég vastagok ahhoz, hogy az esővizet ne bocsássák át, azonkívül az úttest burkolva van és eléggé lejtős ahhoz, hogy a víz róla gyorsan lefolyjék. A forrás tehát a mostani berendezés mellett ezidő szerint még fertőzéstől védve van, de a forrásüreg közelében a márgaréteg kivékonyodik és lapok mállottak, azonkívül a forgalmas úttestet, a villamossínek és a kövezet javítása, továbbá közművek fektetése miaft lépten nyomon felbontják. E körülmények miatt a forrás a fertőzés veszedelmének állandóan ki van téve, ami ellen biztosan csak úgy védekezhetünk, ha a forrás mélyből való feltörési, vagy a Gellérthegy szikláiból való kibukási helyét megkeressük s ott foglaljuk. Ezzel egyúttal elérjük, hogy a víz hőmérséklete is magasabb és a forrás vízbősége is nagyobb lesz, mert mint azt az ivócsarnok falain való vízszivárgás mutatja, a forrás mostani foglalása mellett a víznek egy része a talajban a Duna felé elszivárog. Ennek végrehajtása azonban, mivel a forrás forgalomban lévő úttest alatt fakad, a forgalom megzavarásával jár és nagyobb költséget igényel, ezért a munkálatokat a Gellérthegy és a Duna között haladó úttest és a többi források rendezésével kapcsolatosan kell elvégezni, annál is inkább, mivel a Rudasfürdő forrásainál is hasonló a helyzet, ott is egyes források az úttest alatt fakadnak, e források vizének egy része szintén elszivárog a talajban, úgy hogy forgalmasabb napokon csak erőltetve tudják a fürdőt táplálni, ezenkívül a Hungária-forrás ivócsarnoka, melyben naponta átlag 5000 pohár víz fogy el, már bővítésre szorul és végül, a Duna partjának a Szt. Gellértfürdő és Döbrentei-tér közti részét a természet is arra alakította, hogy kellő átalakítással, a Duna és a Gellérthegy festői szikláitól határoltan a Gellérthegy körül fekvő fürdők közönségének pihenő és sétáló helye legyen. Dolgozatom közlésekor köszönetemet kell kifejeznem ÉBNER JÓZSEF úrnak, a székesfővárosi ásványvízüzem igazgatójának, aki e munkámban nemcsak támogatott, de a dolgozatban közölt munkálatokat végrehajtotta valamint az adatok gyűjtését végezte.