Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: Magyarország hévvizei. Lehet-e Budapestből fürdőváros?

22 PÁVAI VAJNA FERENC DR. megszorították, továbbgyűrték a közbeékelt hegységrészeket, azok jórészt pikkelyesen megtorlódtak, amint azt a Pécsi-hegységben, Bükkben, stb. kézzelfoghatóan látjuk. Hogy ez a pikkelyeződés a fiatalabb képződményekre való reátolódással is jár helyenkint, élő példa a szászvári szénbánya, ahol a szenes mezozoos, liasz rétegeket a tercier, mediterrán üledékekre, vagy Pécsnél a másodkori triász mészkő a fiatal pannóniai homokra tolódott reá. A Bükkben, rudabányai hegyekben nemcsak én láttam pikkelyes hegyszerkezetet, és melegvízforrásokat. (Pálfy!) Én legfennebb egy lépéssel tovább megyek, s a szemmellátható pikkelyeket takarókba szedem össze, amelyek ha nem is messze, de kissé mégis takarnak más sülyedö vidékrészeket. Hogy a sülyedő rész milyen korú, az esetünkben mellékes, hiszen a forró ásványvizek szempontjából az majdnem számításon kívül esik. A rudabányai vas- és más ércek keletkezését akarva-nem akarva, hévforrásokra kell visszavezetnünk, mert hiszen azok azon a vidéken ma is megvannak (Szalonna) és nyomaikat mindenfelé ott láthatjuk. A Budai-Esztergomi hegyekben, Tatatóvároson, és mindenütt a világon a mésztufa, a travertino épen úgy melegvízből lerakódottnak tekintendő, mint a kvarcitból állógeizirit, amely a forró geizirek vizéből csapódott ki. Semmi okunk sincsen feltételezni, hogy egyes hegységeinkben bentlevő mésztufák, mint a lillafüredi, ómassai, vagy Szentkirályszabadjánál, Nagy vázsony nál, s mit tudom én a H ü vö s vö 1 gy ben vagy Svábhegyen levő mésztufák nem ugyancsak melegvízből rakódtak le. Hogy abból, semmisem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai hidegvizű források ugyanott mésztufát nem raknak le mindaddig, amíg a levegőn felmelegedve a régi diluviális, porozus, oldékony travertinón át nem bukik, vagy pláne át nem szivárog, pld. Lillafüreden, de igenis megtaláljuk mindenütt (Budai hegyek, Bakony, Lillafüred, stb.) a régi negyedkori hévforrások kovás, pirites, baritos, kalcitos, dolomitos repedéskitöltéseit, amilyeneket a mai hidegvizű források nem mutatnak fel, hogy Lillafüred borsóköveit ne is említsem. Tény, hogy ezek a melegforrások ma leszállították a nívójukat az Alföld peremére, a fő tektonikai vonalakra, de ez ma is kell, hogy kommunikáljon a pikkelyek rátolódási vonalaival, s így elméletileg némi hullámzással, hasonló magasságban azokon is meg kell találnunk őket. Nekünk azonban nemcsak megint meg kell találnunk a hévvizeket, de olyan állapotban kell őket megtalálnunk, hogy azokat haszonnal felszínre is hozhassuk. Nem valószínű, hogy a melegvizek csak azért nem jönnek minden eddigi helyükön a felszínre, mert eltömődtek a kivezető csatornái, ' de ha nem, akkor abban a nívóban, ahol elérjük, a mélyfúrásokban ott is marad. Mit tegyünk, hogy legalább olyan magasra emelkedjék fel, ahonnan mechanikai eszközökkel felemelhetjük és jövedelmezően felhasználhatjuk? Kétségtelenül a víznívó alatt olyan mélységben kell megfúrnunk őket, hogy ott a fúrásban részben a rétegnyomás alól felszabadulva, a kisebb fajsúlyú gőzök és elnyelt gázok azt a felszínre, vagy annak közelébe emeljék fel. Nem elég tehát, hogy mi elérjük a hegységekben