Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pávai Vajna Ferenc dr.: Magyarország hévvizei. Lehet-e Budapestből fürdőváros?

20 PÁVAI VAJNA FERENC DR. nyílik az összetört, összerepedezett régi kőzet és a hozzá támaszkodó törmelékes, durva, kavicsos, homokos kőzeteken keresztül. A medencék belsejében azonban, ahol többszáz, esetleg többezer méter vastag agyagos üledékrétegek zárják el az útját a magával hozott ásványos anyagokkal együtt átitatja, valósággal telíti a mélyebb tagokat, elsősorban a porozusabb homokosokat, lerakja, kiejti azokat az ásványos anyagokat, amelyek a lehűlt hőmérséklet mellett tovább oldatban már nem tudnak maradni, s kioldja, mintegy kifőzi és felveszi azokat a sókat, amelyek ott vannak, s azokat a bitumeneket, melyek az ottlevő hőmérsékleten válnak ki. Ezért vannak az Alföld üledékeiben pyrit-gumók s a beágyazott kövületek héjai erősen pirittel impregnálva, ezért találunk az alföldi hévvizeinkben fiatal, tercierüledékekből származó szénhydrogéneket: földgázt és olajnyomokat és édesvízi rétegekben is, mélyből hozott sóoldatokat. Ezért forróbbak a medencében bent megfúrt hévvizeink. Forróbbak, mert akarva sem adhatják le hőmérsékletüket, mint azok, amelyek a felszínig szállanak. Van azonban egy körülmény, amit figyelembe kell vennünk és ez az a rengeteg csapadékvíz, ami fajsúlyánál fogva fokozatosan mélyebbre és mélyebbre szivárog be a föld szilárd kérgébe. Porozus, törmelékes kőzetekben, homokokban, kavicsokban, összetöredezett dolomitokban, meszekben különösen rétegdőlés mentén, semmi akadálya sincsen a víz mélybe való beszivárgásának. Meg is teszi mindaddig, amíg a kőzetnyomás és a felfelé nyomuló, előbbiekben leírt mélységi víz- és gőzök-gázok abban meg nem akadályozzák, vagy synklinálisokban a vízvezető réteg lefelé el nincsen szigetelve. Az utóbbi eset az egyszerűbb és nincsen mélységhez kötve. Ilyen helyen, a synklinális teknőben levő víz a vízvezető réteg dőlésmenti hosszában levő vízoszlop kétoldali nyomása alatt áll, mint közlekedőedény. Ha a beszivárgási felszíne hegy, domb, szóval magasabb, mint a teknő középső része, itt megfúrva saját hydrostatikus-nyomása folytán a felszín fölé ömlik ki, s szolgáltatja az artézi kutak rendes normális hőmérsékletű jó ivóvizét. Ilyenek a nem nagy mélységű, Alföld peremén levő fúrt kútjaink. (p. o. Qyömrő.) Lássuk miképpen viselkedik azonban az a víz, ami a majdnem egynívójú Alföld redőzött felszínén szivárog be a földbe ? Egyrész olyan porozus rétegekbe kerül bele, amelyek a redők között csak néhány száz méterre mélyednek le. Ezek nem keverednek a mélyből jövő vízzel és. gázokkal, nem sósak és hőmérsékletük nem nagyobb, mint az a geotermikus gradiensből kiadódik. Jó ivóvizek volnának, ha megfúrva a felszín fölé jönnének, de mert a beszivárgási felszín közel, vagy éppen egy magasságú a megfúrási magassággal, nem emelkednek a felszínig, többé-kevésbbé mélyen azalatt maradnak, s vascsövekben rozsdásodva szivattyús-, vagy Norton-kutak sokszor nem egészen jóízű vizét szolgáltatják. Az alföldi beszivárgó víz másrésze a gyűrődöttség folytán olyan mélyre hatoló rétegekbe szivárog be, amelyek már a geotermikus gradiensből kifolyólag is úgy felmelegedhetnek, hogy a beléjük jutó, beléjük szivárgó víz gőzölög, s a képződő gőzök és esetleg kőzetekből kiváló gázok (szénhydrogének és azok