Hidrológiai Közlöny 1927-28 (7-8. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: Schafarzik Ferenc emlékezete

DR. SCHAFARZIK FERENC EMLÉKEZETE 9 nyozta, 1889-ben Olaszországban tett nagyobb utazást, amely alkalommal különösen Nápoly környékét tanulmányozta részletesebben. SEMSEY ANDOR anyagi támogatásával pedig 1891-ben Svédországot és Norvégiát, 1892-ben Istriát és Felső Olaszországot, 1893-ban Görögországot utazta be, főleg az ottani kőbányászatot tanulmányozva. Ez utóbbi utazásairól a Földtani Intézet évi jelentéseiben számolt be. SCHAFARZIK FERENC érdemeit úgy a tudományos, mint a hivatalos körök többízben elismerték, bár Ő ismert szerénységénél fogva igyekezett kitérni minden kitüntetés és ünnepeltetés elől. A boszniai háborúban a Dolnya-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanúsított vitéz magatartásáért a hadidíszítményü katonai tiszti érdemkereszttel tüntették ki. Évtizedeken át volt választmányi tagja a Kir. M. Természettudományi Társulatnak, az Orsz. Bányászati és Kohászati Egyesületnek, a Földtani Társulatnak, az utóbbinak 1904—1910-ig alelnöke, 1910— 1915-ig elnöke, 1918-óta tiszteleti tagja, a hidrológiai szakosztálynak 1920-tól haláláig elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben levelezőtaggá, 1916-ban rendes taggá, a Szent István Akadémia tiszteleti tagjává és IV. osztályának elnökévé választotta. 1902-ben a bányatanácsosi címet nyerte. Többek közt tagja volt még a Gyűjtemény Egyetem igazgatótanácsának is. 1912—14-ben a Műegyetem vegyészmérnöki szakosztályának dékánja, majd prodékánja. Pár szóval meg kell még emlékeznünk SCHAFARZiKról mint tanárról és mint emberről is, mert Ő nemcsak kiváló tudós, hanem kiváló tanár és melegszívű ember is volt. Tanársága alatt nemcsak azt az időt értem, amit a Műegyetem katedráján töltött, mert tanítási működése megkezdődött már a 70-es években tanársegédi működése alatt s folytatódott a m. kir. Földtani Intézetben, ahol a fiatalabb geologusokat nagy odaadással és türelemmel vezette be a geologiai búvárkodásba úgy idehaza, mint künn a szabad természetben s igazi atyai szeretettel istápolta munkáikban. Szerette barátait, szerette a fiatalságot s talán épen ez a szeretet okozott nála lelkikényszert, hogy tudományát másokkal is megossza és a geologiát másokkal is megszerettesse. Ezért — különösen kirándulásain — ha érdeklődő laikus hallgatóságra tett szert, nem sajnálta a fáradságot azoknak is hosszú előadásokat tartani. A középiskolákban a geologia hathatósabb tanításának előmozdítására a Földtani Intézet igazgatóságának támogatásával iskolai gyűjteményt állított össze, amit az Intézet több száz példányban osztott szét az iskolák között. A tanítás iránt való szeretete vitte rá, hogy a Műegyetemen már 1891-ben megszerezze a magántanári képesítést; igaz hivatottságát — mint tanár — azonban csak 1904 óta gyakorolhatta, amikor műegyetemi tanszékét elfoglalta s amikor teljes odaadással a mérnöki kar kiképzésének szolgálatába állhatott. Úgy tanítványaival szemben, mint a magánéletben mindenkivel szemben jóindulattal, megértéssel viselkedett; a szeretet embere volt, mindig segítségre kész szívvel mindenki iránt. Legnagyobb boldogságát azonban mégis otthonában találta, hűséges, nemeslelkű felesége, SZABÓ VALÉRIA körében, ki közel 40 éven át osztotta meg vele az élet küzdelmeit. Házasságukat nem áldotta meg az Isten gyer-