Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Szakosztályi ügyek - Évzáró ülések és szakülések 1924., 1925. és 1926-ban

91 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK dolgozott, ahol a Bodrogköz lecsapolási munkálatait vezette. 1914-ben mint osztálytanácsost berendelték a Földmívelésügyi minisztériumba a vízrajzi osztály helyettes vezetőjének, később pedig ugyanott osztályvezetőnek nevezték ki. Gyors egymásutánban lett miniszteri tanácsos, majd helyettes államtitkár és érdemei elismeréséül a legfelsőbb helyről a koronás arany érdemkereszttel tüntették ki. Mint országos vízépítésügyi igazgatóság főnöke nevét mindenütt tiszteltté és becsültté tudta tenni. A politikától teljesen távol tartotta magát, de hivatalában annál lankadatlanabb erővel dolgozott úgy, hogy az újabbi idők minden vízszabályozása és vízlecsapolása — kezdve a Bodrogköz, a beregi vadvizek és a Nyírség lecsapolásától a legutolsó esztendők munkájáig — mind az ő nevéhez fűződik. Magyarország valóban a régi világ egyik erős oszlopát vesztette el Ő benne. Emlékét kegyelettel őrizzük! KAJLINGE'R MIHÁLY, r. t. I860, febr. 27. —1924. ápr. 3. KAJLINGER MIHÁLY, gépészmérnök, m. kir. udvari tanácsos, a budapest vízművek vezérigazgatója nem került pusztán csak utódlás réven eme nagyfontosságú pozíciójába, hanem kiváló mérnöki tudással és hajthatatlan következetességgel, de elvégre szerencsés körülmények közt is fővárosunk szédületes fejlődése idejében úgyszólván maga teremtette meg ehhez az alapot. Mint budapesti születésű, a középiskola négy alsó osztályát a piaristáknál, a felsőket pedig a Markó-utcai állami főgimnáziumban végezte, gépészmérnöki oklevelet a kir. József műegyetemen szerzett. Ezek után a nagyhírű OTTO MUELLER gépszerkesztő mérnök oldala mellett gyakornokoskodott, akinek tanításai mély nyomot gyakoroltak elméjére. Ezeknek tanulságai irányadók voltak egész további életfejlődésére. 1883-ban a Székesfőváros szolgálatába lépett, ahol kezdetben MARTIN OTTÓ-IIOZ osztatott be. Itt az általános csatornázás szivattyútelepének gépészeti berendezéseire vonatkozó terveket ő készítette, sőt a központi szivattyútelep már egészen az ő tervei szerint épült. Majd, amikor a főváros végleges vízmüveinek nagy kérdése mindig jobban előtérbe nyomult, LECHNER LAJOS, középítészeti igazgató többször vette igénybe KAJLINGER munkaerejét vízvezetéki szakkérdésekben is. Csakhamar GERLÓCZY KÁROLY egykori polgármesternek is feltűnt KAJLINGER kiváló rátermettsége, mire a főváros őt 1894-ben a vízművei élére állította, — s tulajdonképen ezzel a megbízással veszi kezdetét sikerekben gazdag pályafutása is. Akkoriban a főváros pesti részeit ellátó végleges vízmű még nem létezett.* Buda városának ugyan már meg volt a maga kisebb méretű CLARK építette vízműve a budaújlaki Dunaparton, de Pesten még sokáig használták a többnyire szennyezett házi kutakat, vagy pedig csak fogyatékos házi szűréssel, de legtöbbször anélkül is itták a nyers Dunavizet. * L. HALMOS JÁNOS: Budapest Szfv. közigazgatása az 1902. évben. Budapest, 1904. 202-211. 1.