Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A juvenilis vizekről

82 DR. WESZELSZKY QYULA tartani, míg a vulkáni kürtő eldugulása után a mélyből jövő illékony alkotórészek feszültsége és hőmérséklete ismét akkorára nő, hogy újabb kitörésre kerülhet a sor. Egyszerű magyarázatát kapjuk a vulkáni tufák kristályos szerkezetének is. Az eddigi feltevések szerint ugyanis, nehéz megérteni, hogy a vulkáni tufák felfúvódott tömegében sokszor szépen fejlődött kristályokat találunk, amikor a sokkal nagyobb tömegben kiömlő, tehát lassabban lehűlő és a magábazárt vizétől nehezebben szabaduló lávák üvegszerüen merednek meg, ha azt tételezzük fel, hogy a tufák ugyanazon megolvadt láva anyagból röpíttessenek ki. Ezzel szemben, a fentiek szerint, a magasabb hőmérsékletű megolvadt tömeget, alacsonyabb hőmérsékletű, vízzel telített kristályosodó tömegnek kell borítani. Tehát világos, hogy kitöréskor a legfelső szilárd rétegek kirobbantása után először az olvadt részeket borító kristálytartalmú rétegnek kell eltávolodnia s csak azután kerülhet a sor a megolvadt lávára. Végül egyszerű magyarázatát kapjuk annak a tapasztalati tényeknek is, amelyeknek alapján a vulkáni kőzeteket atlanti és pacifikus eredetűnek különböztetik meg. Ugyanis a tengeralatti üledékek inkább bázikus összetételűek, míg a szárazföldi üledékekben több a homok, amelynek olvadéka savanyú kőzetet fog szolgáltatni. De magyarázatát kapjuk annak is, hogy egy és ugyanazon vulkánból, fölváltva savanyú és bázikus láva törhet fel. Ugyanis a felszíni rétegekben is gyakran találunk különböző összetételű kőzeteket egymás szomszédságában, ha tehát egy vulkános központban, a különböző kitörések alkalmával, a kőzetek részletekben olvadnak meg és nincs idejük egymással elkeveredni, úgy a különböző részletek különböző összetételűek is lehetnek. A plutonikus és vulkános kőzetek változatos összetételét az asszimilációs elmélet igyekszik magyarázni. Ez elmélet ellenzői, ezzel szemben azzal érvelnek, hogy gyakran lehet tapasztalni, hogy az ilyen kőzetekkel érintkező szomszédos kőzetek az érintkezés pontjától csak igen kis távolságra alakultak át. A fentiek inkább az asszimilációs elméletnek kedveznek, de nem mondanak ellent az, az ellen felhozott érveknek sem, mert könnyű feltételezni azt is, hogy a megolvadt kőzeteket környező szilárd kőzetek a magas hő, robbanás vagy földrengés következtében megrepedeznek, és a már megolvadt tömeg egy része a repedések közé nyomul be. Sőt föltehető az is, hogy a magas hőmérsékletű illékony alkatrészek is, útjok egyes részein olyan repedéseken haladnak, amelyeket tömör kőzetek határolnak. Ilyenkor ezek az ilyen kőzeteket csak felületükön fogják megtámadhatni, míg ha erősen repedezett vagy vékonyan rétegzett, esetleg porózus rétegeket érnek, úgy a repedések, rétegek vagy porusok között haladva nagy felületen támadhatják és olvasztják meg a kőzeteket. De nem akarok e kérdés részleteivel tovább foglalkozni, nem is az én hivatásom az, és ha tovább mennék, könnyen elveszíthetném magám alól a talajt, sőt lehetséges, hogy az eddigi részletek felsorolásában is tévedhettem, vagy nem mindig szabatosan fejeztem ki magamat, mert e kérdések fejtegetéséhez szükséges geologiai ismereteimet kizárólag csak elméleti úton szerezhettem meg, ezeket is csak annyira, amennyire azt szabad időm megengedte, gyakorlati tapasztalataim e téren hiányoznak. E kérdések részleteinek megvizsgálása a geologusok