Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A juvenilis vizekről
A JUVENILIS VIZEKRŐL 73 aminek eredményeként az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy tényleg bajos az összes források és kutak vizét úgy felfognunk, mint azt SUESS előtt tették, hogy az azokat tápláló víz kizárólag olyan meteorikus eredetű víz legyen, amely a földnek mélyebb, vagy kevésbbé mély rétegeibe szivárog be, ahonnan azután, adott körülmények között, forrás vagy kútvíz alakjában ismét a földszínére kerül, de lehetetlen a vizeket oly élesen megkülönböztetni, miként azt SUESS teszi, amikor juvenilis és vadózus vizeket különböztet meg, mert lehetetlen elhatárolni azt, mikor nevezzük a vizet juvenilis és mikor vadózus, vagyis meteorikus eredetűnek; ezenkívül, ha az elméletet előbb tovább fejlesztjük és a nagy mélységekből feltörő víz hőszállító képességét is számításba vesszük, úgy ez sok olyan jelenségre fog nékünk egységes, könnyen áttekinthető felvilágosítást adni, amelyekre eddig csak a legkülönbözőbb feltevések segítségbevételével tudtunk magyarázatot találni. Hogy állításaimat jobban megértessem, konkrét számításból indulok ki. Számításom alapjául a budapesti hévvizeket veszem s azt a feltevést, hogy a forrásokat tápláló víz egész tömege SUESS szerinti juvenilis víz, vagyis olyan mélységből ered, amelyben legalább is 1500°-nyi hőmérséklet uralkodik. Ez a víz földalatti útjában fokozatosan lehűl és mint 24—71°-os hévvíz kerül a felszínre. A budapesti hévvizek naponta kerekszámban 500.000 hektoliter, tehát másodpercenkint 579 liter vizet szolgáltatnak. Ha e víz hőmérséklete kiindulási pontján 1500° s útjában a budapesti hévvizek átlagos 40 ü-nyi hőmérsékletére hűl le, úgy minden gramm víz útjában legalább 1000 gramm kalóriányi hőt ad le 1, tehát e források vizének földalatti útja közben másodpercenkint minimum 579X10 6 (579 millió) grammkalóriányi meleg szabadul fel. Akkora melegmennyiség ez, hogyha ez a víz pusztán a föld olvadt belsejéig nyúló törésvonalak mentén jönne fel, úgy a határoló falakat rövid idő alatt megolvasztaná, mint DOELTER mondja (DOELTER: Petrogenesis 1906. 5. oldal). „Die Gase wirken wie eine Lötrohrflamme". Ez tehát lehetetlenség, feltehető azonban, hogy a nagy mélységből feltörő víz először a plasztikus rétegeken, azután pedig 1 DIETERICI adatai szerint a 120°-os víz fajmelege 1-0170, 200°-os vízé 1-06191, 300°-os vízé 1-1543. Ha tehát a víz fajmelegét csak l-nek veszem, úgy aközben, hogy az 1500"-os víz 40°-ra hiíl le, 1460 kalória melegnek kell felszabadulnia. Ha én tehát 1000 grammkalóriányi meleget veszek fel számításom alapjául, úgy inkább túl alacsony mint magas értékkel számolok. Hogy nem használom fel a bizonyításom céljaira előnyösebb magasabb értékeket, sőt a lehető legalacsonyabb értékkel számolok, bizonyítja az is, hogy ha én SUESS szerint azt tételezném fel, hogy ez a víz a föld izzón olvadt belsejéből tör elő, úgy annak kezdőhőmérsékletét nem 1500, hanem 2000—2500°-ra kellene tennem, sőt, miután a víz már ennél alacsonyabb hőmérsékleten is disszociált és a föld mélyebb rétegeiben helyet foglaló kőzetek redukáló tulajdonságúak, azt kellene feltételeznem, hogy onnan nem is víz, hanem magas hőmérsékletű hidrogén tör fel. (SUESS maga is állítja, hogy a vulkánokból nem víz, hanem hidrogén-gáz tör elő, amely csak a levegő magasabb rétegeiben egyesül vízzé.) Ez esetben tehát azt kellene feltételeznem, hogy a föld mélyéből előtörő magas hőfokú hidrogén a felsőbb rétegek kőzeteitől oxigént von el, ezzel vízzé egyesülve és lehűlve mint hévviz tör elő, ez esetben azonban számításom alapjául nem a fenti, hanem legalább három-négyszer akkora, sőt még nagyobb értéket kellene vennem.
