Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Weszelszky Gyula dr.: A budapesti Hungária forrás rádioaktivitása

A BUDAPESTI HUNGÁRIA FORRÁS RÁDIÓAKT1V1TÁSA 51 tás nagyobb, mint amennyit a forrás szolgáltatni képes, tehát tároló medencére szükség van, azért csak a fölösleges holt tér eltüntetését tartanám célszerűnek, természetes azonban mivel csak közvetve jutottam következtetéseimre s nem volt alkalmam kétségtelenül meggyőződni arról, hogy a forrásmedence mélyebb pontjain nincs e forrástorkolat, ezt előzetesen pontos vizsgálattal kell megállápítani. Mikép fentebb megállapítottam, a víz eredeti rádiumemanácíótartalma, miközben az a forrástorkolatoktól a vizet kiszolgáltató helyig ér, elég tekintélyes mértékben megapad, aminek legfőbb oka, hogy a medencén át megtett útja alatt felesleges levegőfelülettel érintkezik. E bajon segítendő legelső sorban a medencének az üregen kívül levő mesterségesen létesített betonmedencéjét kell eltávolítani. Igaz ugyan, hogy ezzel a víztároló teret kisebbítjük, de ezen, ha a szükség úgy kivánja, a 2. rajzon d-vel jelölt csőnyílásnak lefelé fordításával és megfelelően való hosszabbításával könnyen segíteni lehet, úgy, hogy a tárolómedence felületének csökkentésével és mélységének nagyításával a mostanihoz hasonló térfogatot kapunk. E módosítással ugyan csökkenteni fogjuk, de nem szüntethetjük meg egészen az emanációveszteségét. Egészen megszüntetni ezt, miután tárolómedencére szükségünk van, nem is lehet, de tekintélyes mértékben csökkenteni fogjuk, ha a nyilt vízfelületet, lehetőleg közel a felülethez jól záró vőrösfenyő vagy vékony ónlemezzel burkolt falappal fedjük be. Ugyanis a forrásüreg felső részében a hévvíz fölött felmelegedett levegő a 2. rajzon nyíllal végződő görbe vonal irányában állandó mozgásban van s ez a légáramlás az emanácíó eltávolodását erősen elősegíti. Tekintettel arra, hogy a forrás lefedése nem lehet teljesen légzáró, célszerű a forrásüreg külső nyílásának ajtóval való elzárása is. A forrásmedencének ily módon való elzárását más, így higiénikus szempontból is szükségesnek tartom. A forráshoz való bejárat ugyan el van zárva, — oda és akkor is csak szükség esetén, csak az ásványvízüzem személyzete juthat, de az ivásra való vizet a levegő porának hozzájutásától, minden eszközzel meg kell védenünk. Ezenkívül a lefedés az aragonit kiválást is csökkenteni fogja. Ugyanis az aragonit kiválásának oka, részben a vízben oldott széndioxid gáznak eltávolodása, a lefedés a szabad szénsav eltávolodását és így az aragonit kiválását is csökkenteni fogja. Végül a szabad vízfelületen a légáramlás a párolgást fokozza, s ez a vizet hűti, a lefedés tehát a víz hőmérsékletének védése szempontjából is előnyös. Kapcsolatban az elmondottakkal, még egy körülményre kívánnám a székesfőváros tanácsának figyelmét felhívni. A hévforrásoknál az esetleges hőingadozások megfigyelése ugyanolyan jelentőségű, mint amikor az orvos a beteg testének hőváltozásait figyeli. Sajnos a budapesti hévforrások helyzete mind olyan, hogy azok hőmérsékváltozásának rendszeres megfigyelése majdnem lehetetlen. A fönt ajánlott átalakítást könnyű szerrel lehetne olyan szerkezettel ellátni, hogy az, a forrás vize hőmérsékletének bármikori megfigyelését lehetővé tegye. Ugyanis, ha a forrást fedő lapba egy pontos tizedfokos hőmérőt helyezünk oly módon, hogy annak gombja a vízbe érjen, skálája pedig a lap fölött legyen, a fedő feletti üregbe pedig egy gőzöktől védett, kívülről kapcsolható villanylámpát helyeznénk el olymódon, hogy az a hőmérő skáláját jól meg-