Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Vendl Aladár dr.: A Somlyó és Szárhegy geológiája és egykori hévforrásai

44 DR. VENDL ALADÁR meg. E helyett azonban a Somlyón levő felső kőbánya keleti falában találtam egy sárgás, földes porhanyó hasadékkitöltést. Híg sósavban kis melegítésre ennek az anyagnak legnagyobb része széndioxid fejlődése közben feloldódott s sárga vasokkerszerű finomszemü por maradt csak vissza belőle. Hogy ez az anyag melegforrások terméke-e, vagy sem, eldönteni nem sikerült. A hévforrásokból kivált termékek alapján a hévforrások jelleme csak közelítőleg állapítható meg. A galenit és kvarc előjövetele arra mutat, hogy ezek az ascendens oldatok meglehetős melegek lehettek. Ismeretes, hogy a plombiéres-i terma, melynek hőmérséklete 70° C, ma is tartalmaz fluórvegyületeket és alkáliszilikátokat. A belőle lerakódott ásványok: kvarc, jáspis, fluorit, hematit, barit. Sőt a különböző megfigyelések azt mutatták, hogy oly forrásokból is képződik kvarc, amelyek hőmérséklete 50° C alatt van. A Rohitsch-Sauerbrunni szénsavas vízből kvarc, aragonit vált ki; ma e víz hőmérséklete 10° C. Lehetségs azonban, hogy a kvarc talán még akkor kristályosodott ki, amikor a víz hőmérséklete magasabb volt. Agalenit az érctelérekben ascendens hidrotermális oldatokból apomagmatikus képződmény gyanánt áll elő. Ilyen meleg vizes oldatból kiváltnak tekinthetjük a Somlyó és Szárhegyen előforduló telérecskék galenitjét is. E hévforrások geologiai koráról csak annyit mondhatunk, hogy ezek is valószínűleg, — mint a Magyar Középhegység egyéb részeiben észlelt hévforrás nyomok is, — a harmadkori vulkánosság utóhatásai voltak.