Hidrológiai Közlöny 1924-26 (4-6. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Pálfy Móric dr.: A Zala megyei kékkúti savanyúvízforrás hidrogeológiai viszonyai

10 A ZALAMEGYEI KÉKKÚTI SAVANYÚVÍZFORRÁS HIDROGEOLÓGIAI VISZONYAI aminők a Kónyi- és Kódis-tavak, amely azután részben hulló porból, részben pedig a partok szélén közéje keveredett kőtörmelékből s csak legfelső rétegében iszapból töltődött fel. Hidrológiai viszonyok. Említettem már, hogy a felső kavicsban levő savanyúvízforrást palackozásra nem tartottam alkalmasnak. Minthogy a kővágóörs—kékkúti úttól északra a campili mészkő törmeléke van a felszínen s ez a terület még az említett szinklinális északi szárnyára esik, feltételeztem, hogy a tavi lerakódásokon áthatolván, meg fogják találni a forrás környékén is a campili mészkövet, amelynek rétegei a Balaton mentén közismerten jó vízvezetők és tiszta, egészséges vizet szolgáltatnak. Minthogy a szénsavgáz eredetét a bazalterupciók utóhatásaként jelentkező mofetta-működésre kell visszavezetnünk, jogosan tételezhettem fel, hogy a campili mészkőbe belefúrván, nemcsak tiszta, fertőzetlen vizet, hanem bővebb szénsavgáz feltörést is fognak találni. Ámbár már akkor reáutaltam, hogy a balatonmenti bazaltvulkánok utóhatásaként sokkal gyengébb szénsavgázexhaláció jelentkezik, mint aminők a felsőmagyarországi vagy a hargittai andeziterupciókkal kapcsolatosak. Feltevésemet a végzett fúrás mindenben igazolta. A 17'75 m mély fúrással (1. a 3. ábrát) 35 m mélyen elérték a már említett kb. 1 m vastag — főleg campili mészkőből álló — kavicsréteget. Alatta 12 m mélységig sárga lösz-szerű agyag következett 1—1 nagyobb kavicscsal. 12 m-nél a campili mészkövet érték el, amelybe még 575 m-t fúrtak le. A fúrás előhaladásával a feltörő szénsavgáz mennyisége szemlátomást megnövekedett. Bár indokoltnak tartottam volna a mélyebbre való fúrást, mert akkor kevesebb, de ásványos elegyrészekben gazdagabb vizet és még nagyobb mennyiségű szénsavgázt várhattunk volna, de a továbbfúrást beszüntették. Mint a 3. sz. szelvényen látni lehet, azoknak a campili mészköveknek rétegfejei, amikből a fúrás alján a vizet származtatni lehet, valószínűleg a kavicsréteg bő vizét vezetik le s szénsavval telítve rövid utat tesznek meg a fúrásig. Ezen az úton még csak rövid idő állhat rendelkezésre, hogy a szénsavas víz a kőzetrétegekből nagyobb mennyiségű ásványos sókat kioldjon, míg mélyebbre fúrva kilátás lehetett volna arra, hogy a kőzetrétegekben hoszszabb úton cirkuláló víz több ásványi sót oldjon ki. Az ezen mélységből nyert víz így is azonban igen kellemes, gyengén savanykás ízű, egészséges, üdítő vizet szolgáltat. A forrást vörösfenyő csőbe foglalták, amit egészen a fúrólyuk fenekéig bocsátottak le. A csőben a víz a felszín fölé mintegy 80 cm magasra emelkedik. A felszín fölött 60 cm magasan iétesített kifolyáson percenként 19'4 I (24 óránként közel 28 ezer 1) vizet ad.