Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Sigmond Elek dr.: A hidrológiai viszonyok szerepe a szikesek képződésében

ÉRTEKEZÉSEK ÉS RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A HIDROLOGIAI VISZONYOK SZEREPE A SZIKESEK KÉPZŐDÉSÉBEN. írta: SIGMOND ELEK dr.* műegyetemi tanár. Mióta HILGARD rámutatott arra, hogy a szárazföldi sóstalajok, aminők a mi szikeseink és általában az ú. n. alkali talajok, a száraz éghajlat képződményei, azóta csaknem általánossá vált ez a magyarázat. Ennek értelmében a tengermelléki sóstalajok ú. m. a hollandiai „holderek", vagy a németországi „marsch"-ok, a délfranciaországi és olaszországi „colmate"-ok lényegesen különböznek a szárazföldi sóstalajoktól, mert előbbiekben a tengervíznek sóit találjuk fel, amelyeket eredetileg az eső mosott ki a nedves éghajlatú talajból, amit ugyanis a talajok abszorpciója vissza nem tartott, az a földárjával végeredményben a tenger vizébe került és így jutott a tengermelléki sós talajokba. A szikesek esetében ellenkezőleg a csapadék nem volt elegendő ahhoz, hogy a sókat a földárjáig levigye, itt tehát nem lúgozódott ki a talaj, ellenkezőleg az erős párolgás következtében a sók is a felső talajrétegekbe kerültek, sőt sok helyen ki is virágoztak. Ezekben a talajokban tehát azok a sók is feltalálhatók, amelyeket az abszorpció visszatartott. Ezért gazdagok, míg amazok szegények. A magyarországi szikeseket tanulmányozva, már 1903-ban és 1905-ben rámutattam arra,

1 hogy a mi szikeseink képződésében a száraz éghajlat egymaga nem nyújt elegendő magyarázatot. Kitűnt ugyanis, hogy a kötött szikesek sótartalma nem annyira a felszín domborzati viszonyaival, mint inkább az altalajban található vízhatlan rétegek ill. szintek mélységével függ össze. Az is kitűnt, hogy még a homokos szikes-talaj alatt is találunk vízhatlan réteget, rendesen mészkőpadot. A szikesek előfordulási körülményei pedig egyenesen arra mutattak, hogy ezeken a helyeken egykoron vízállások, lápok ill. áradásos területek voltak. A vízhatlan altalaj megakadályozta a víznek és a sóknak a földárjába jutását és így a sók a talajban és talajfelületén elpárologtak. A száraz éghajlat tehát csak az egyik tényező, a másik a vízhatlan altalaj és a harmadik a területnek időszakos víz alá jutása. Hasonló jelenségeket tapasztaltak az újabb amerikai írók is. így MACKIE leírása értelmében Fresno vidékén nem voltak szikesek nagyobb kiterjedésben. Amióta azonban a dombosabb, jobb földeket öntözés alá vették, azóta a dombok alján fekvő talajokban a talajvíz szintje erősen fölemelkedett, 65 lábnyi mélységből 2—3 lábnyira és a mélyebb fekvésű, jelenleg szikes * Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1923. évi március hó 3.-án tartott ülésén. i Lásd Kisérl. Közi. VI. és VIII. kötetét.