Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Liffa Aurél dr.: A jászkarajenői „Mira” keserű vízű forrás hidrogeológiai ismertetése
56 LIFFA AURÉL DR. A jászkarajenői „Mira" keserűvíz ezen elemzési adatok alapján sulfátos víznek bizonyult. Összehasonlítva összetételét egyéb hasonló természetű vizekével azt látjuk, hogy leginkább a budai SAXLEHNER-féle Victoria III, illetőleg a LosER-féle RÁKÓCZY FERENC-et közelíti meg. Az 55. lap táblázatában a SAXLEHNER-féle Victoria III (=V. 3), a LOSERféle RÁKÓCZY FERENC (= R. F.), a MATTONi-féle HEINRICH (— H), a HOFFMANNféle Herkules (= Hr.), a SAXLEHNER-féle HUNYADY JÁNOS (= H. J.), az igmándi ScHMiDTHAUER-féle (= J.), a tömörd-pusztai (=T.) a SAXLEHNER-féle Victoria I (=V. 1.) és a MATTONi-féle HUNYADY II (= H. 2) források keserű vizeinek chemiai összetételét találjuk. Ezen összeállításból kitűnik, hogy habár az 1000 s. r-ben foglalt Na 2 (SOJ és Mg (SOJ mennyiségei a különböző forrásoknál eltérők, a V. 3 — R. F. — Hr. és H-val jelzettekben a jászkarajenői MiRA-vízhez (== M) hasonlóan a Na 2 (S0 4) van túlsúlyban. Ennek alapján szorosabban véve glaubersós vizeket alkotnak. A H. J.-ben csaknem egyforma e két só mennyisége, míg a többiekben már a Mg (S0 4) az uralkodó. Ez utóbbiak a szorosabb értelemben vett keserű vizek. Ha e felsorolt analysisekben a Na., (S0 4) és Mg(SOJ-nek kerek számban kifejezett mennyiségeit (^-al jelölve), valamint e két só mennyisége közötti különbséget (+A-val jelölve) tekintetbe vesszük, azt látjuk, hogy a Mira víznél mindkettő a legnagyobb. Egyébként a +A rovatban foglalt különbségek a táblázat baloldalán a Na ä(S0 4), jobb oldalán pedig a Mg(S0 4) többletére vonatkoznak. M. V.3 R. F. Hr. H. H.J. JT. V.l H.2 54 46 40 31 25 44 46 45 52 44 ±A 22 10 4 5 7 0 16 9 12 10 Na a (SOJ Mg (SOJ HANKÓ VILMOS e keserűvíz konstitutiójának megállapításán kívül még a sóknak az akkor meglevő négy kútban való koncentrációjának a vizsgálatával is foglalkozott és azt találta, hogy 1000 gr-ban a kénsavas sók mennyisége 50—60 gr között változik. A tömördpusztai keserűvíznél ez az ingadozás jóval nagyobb határok között mozog, a mennyiben 31 gr-nál kezdődik és felmegy egész 82 gr-ig. Hogy az idézett többi források vizénél mily nagy ezen érték, arra nézve adatokat nem sikerült találni. Ha ezek után e keserűvíz fennebbiekben ismertetett összetételének az eredetét kutatjuk, mindenek előtt ama kőzeteket kell figyelembe vennünk, a melyekből a víz fakad és amelyeken keresztül a felszínre jut. Mert oly geotektonikai jelenségek, törések, amelyeken feltóduló gázexhalátiókra a keserűvíz eredete vissza lenne vezethető, nem észlelhetők. Ahol a kőzetek gázok, gőzök hatásának ki vannak téve, ott ez utóbbiak tapasztalatszerűen mindig az elváltozás szembetűnő jeleit: kifakulást, porusos strukturát stb.
