Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája

30 STRÖMPL GÁBOR DR. déli, a nagyobbik, a mészhegyek lábánál elterülő hátságra nyúlik. E hátság a Cselén-erdőhöz tartozó rejtett-karszt, amelynek tetejét hatalmas kavicsrétegek (pliocén?) borítják. E kavicsba mélyülnek azok a vápaszerű aszók (füves fenekű száraz völgyek), amelyek sugarasan összefutva a mészhegység tövében található nyelőkékben végződnek. Az aszók vize tehát tényleg a hegynek folyik neki s annak repedéseiben tűnik el. Hogy az aszók lefolyó vize (esőzés után) valóban a Baradla patakába folyik, vagy a patak alatti karszt repedéseibe vész, azt csak a vizek sózásával vagy megfestésével lehetne kísérletileg igazolni. A geológiai múltban még több barlangi patak volt karsztunkban. Az volt a Szár- (Szádelői) patak a mai szurdoki szakaszán, amikor még a mai szurdok helyén barlang állott; az volt az Áji-pataknak ama szakasza, amelyik az Ördög-híd nevű sziklarészlet (a barlang egykori szádája) fölött kezdődve a mai szurdokban van. Barlangi eredetre utaló nyomokat találunk a Sajónak pelsőc-szalóki kanyonjában is, de hogy a kanyon tényleg barlangi eredetű, azt ma még nem állíthatjuk határozottan. Van aztán az itteni folyóvizeknek még egy karszti sajátosságuk. Amit kicsiben az aszóknál és a vápáknál tapasztaltunk, t. i., hogy a bennük csordogáló vízér útközben elapad. Ugyanezt tapasztalhatjuk a nagyobb patakoknál is, de kisebb mértékben. A szádelői festői szurdokon végigfolyó Szár-patak vize a szurdokba való belépésnél bővebb, mint alant, mikor a szurdokból kilép. Sőt nyáron, amikor kevesebb benne a víz, szurdoki útjában a patak el is vész. Ugyanez tapasztalható a Bódvánál is Jászó alatt és Szepsi fölött, amikora karszt tövében folyik el. Vízfogyatkozást lehetne megállapítani még több pataknál és csermelynél is, ha pontos vízméréseket eszközölhetnénk. Ahogy részleteikben is sok megfigyelni valót nyújtanak a folyóvizek, akként általános összességükben is akad feljegyzésre méltó. Karsztunk folyóvízhálózatának rendszere is sajátos. Területünk legnagyobb folyóvizei a Sajó, Bódva, Csetnek és a Kis-Sajó (Jolsvapatak). Ezek azonban— a Bódvát kivéve — karsztunknak néma főfolyói. A főfolyók: a Torna, Csermosnya, Jósva, Bódva és a Ménespatak, mert a legtöbb karszti vizet ezek vezetik el, míg az említett nagy folyókba alig jut valami. A két legnagyobb folyó közül több vizet a kisebbik, a Bódva vezeti el, noha nem is szeli át, csak érinti területünket. Ennek oka karsztunk általános DK felé irányuló lejtősödésében keresendő, ami a vizek nagy részét D és K felé tereli. Erre a jelenségre különben már a nagyforrások elhelyezkedésének tárgyaltakor is felhívtuk a figyelmet. Ennek az általános DK-i lejtősödésnek tulajdonítható az, hogy a nagy karszti patakok (Torna, Jósva, Ménes), mind keleten markolnak bele legmélyebben a fennsíkokba. Legmélyebb a Torna-vize belemarkolása, amennyiben a legmagasabb karsztok tövén legmesszebbre hatol bele területünkbe. Itt a Torna forrásvidékénél Szilicétől — Almásig van a legtöbb lepusztult karszt, olyan terület, amelyet már rendes esésű erozionális völgyek sűrű hálózata jellemez. Tágas a Jósva és a Ménes-patak karszti völgye is, jeléül annak, hogy K-Ny-i irány-