Hidrológiai Közlöny 1923 (3. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Strömpl Gábor dr.: A Gömör–Tornai karszt hidrológiája

28 STRÖMPL GÁBOR DR. A Barkai Felsőhegyen a fővizválasztó közelebb jut a nyugati peremhez, amiért több nagy forrás a fennsík K-i és ÉK-i tövében van. A mellékvízválasztók lefutása az egyes fennsíkokon, a fentiekhez hasonló. AKónyárton a keleti peremet kerülgeti; a források java imigyen nyugatra szorul. A Nagy-hegyen a vízválasztó lefutása — eddigi megfigyeléseim szerint — még bizonytalan. A töbörsorok elhelyezkedése arra enged következtetni, hogy a vízválasztó a fennsíknak inkább a közepén halad, de viszont a nagyforrások keleti elhelyezkedéséből az tűnik ki, hogy a vízválasztó inkább a nyugati peremhez esik közelebb. Tisztázni e kérdést csak behatóbb tanulmányok tudnák. A Szilicei fennsík déli felén, a Haragistya tájékán a Ménes és a Jósva közti mellékvízválasztó a Ménes-patakhoz esik közelebb. Ezért is van nagyobb vízterülete a Jósvának s ehhez mérten bővebb a vize az itteni nagy forrásoknak is. Közülük az egyik, a Lófej-forrás — időszakos. Naponkint csak egyszer folyik, de akkor bőven önti a vizet. Az Alsóhegyen ugyancsak az északi peremhez esik közelebb a vízválasztó, úgyszintén a Felsőerdőn ill. Já szói-fennsíkon. A Kiserdő (Áji fennsík) vízválasztója, akárcsak a Nagy-hegyé — bizonytalan, de minden valószínűség szerint a fennsík közepe táján halad. Végül a Galyaság vízválasztója nagyobb területről tereli a vizet észak, mint dél felé. Összevetve a vízválasztók elhelyezkedését és a vele kapcsolatos hidrológiai jelenségeket megállapíthatjuk, hogy a K-Ny-i irányú vízválasztók általában közelebb esnek a fennsíkok északi pereméhez, s ezért több víz folyik a fennsíkokról délnek, mint északnak. Ez a jelenség felel meg különben a felszíni vízhálózat általános képének is, amennyiben a vizek nagy része délnek törtet. Az É-D-i irányú földalatti vízválasztók elhelyezkedése már nem egységes, mert minden egyes vízterületre más és máskép alakul. A nagyforrások eloszlását a mellékelt térkép tünteti fel. (lásd. 27. oldal). Külön felsorolni őket fölösleges volna, csupán arra utalunk még, hogy a források nagyrésze megannyi falunak lett telepítője.

1 Szinte kirivó az az ellentét, ami a fennsíkok vízszegénysége és a karsztközi völgyek vízbősége között van. Ezzel kapcsolatos azután a fennsíkok lakatlansága, szemben a völgyek sűrű betelepülésével.

1 * Karsztunk folyóvizei között szintén akad megfigyelni való. Van ezekben is karszti sajátosság, ami a szomszédos területek folyóvizeitől megkülönbözteti. Legsajátosabbak a már említett földalatti vízerek (Baradla pataka), de ha sorrendet akarunk tartani a folyóvizeket illetőleg, úgy elsősorban a felszíni vízfolyásokról kell szólanunk. 1 STRÖMPL G.: A Gömör-tornai karszt emberi telepei. Föld és Ember. Budapest 1922.