Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Maros Imre: A trencséni vízvezeték forrása
90 MAROS IMRE A vízhozam nagy ingadozása, a forrás hőmérséklete, továbbá fakadási helyének geologiai viszonyai alapján megállapítható, hogy vize freatikus eredésü, és nem nagy mélységből származik. Az összefüggés demonstrálására kikerestem a megfelelő meteorologiai adatokat. Kétségtelen, hogy a csapadékvizek rövidebb-hosszabb úton, és nem nagy sebességgel szivárognak a kibukkanás helyéhez, ezért a vízbőség a csapadék mennyiségére föltétlenül bizonyos késéssel reagál. Rendszeres megfigyelésekkel ennek mértékét pontosan meg lehetne állapítani. Ilyenek hijján tapogatódzásra voltam utalva. Találomra a mérést megelőző 30 nap átlagát vettem számításba. 1908. decemberében a csapadék 34 mm, 1913. júliusában a csapadék 63 mm. volt. Kiindulva abból, hogy 34 mm csapadék után 5 49 mpl.-t adott a forrás, egyszerű arányszámítás szerint 63 mm-nek 10'17 mpl felelne meg. A tényleges szolgáltatás 11'5 mpl volt. A megegyezés oly jó, hogy ezzel a csapadék és a vízhozam arányos összefüggése máris bebizonyítottnak tekinthető, Minthogy pedig az erdő letarolása esetén a csapadék hirtelenebbül érkeznék a talajra, és rövid idő múlva az avar sem késleltetné tovább a lefolyását, ellenben a szabad napsütés és levegőjárás gyorsítaná a párolgást, végeredményben föltétlenül kevesebb víz jutna a talajba, mint azelőtt. Ennek alapján kimondhattam, hogy az erdő letarolása leszállítaná a forrás vízhozamát, és ezzel befejeztem föladatomat. Pár héttel később kitört a világháború. Ennek befejeztével újból elővettem a kérdést, és megpróbáltam a részleteibe behatolni, vagyis a párolgás, lefolyás és beszivárgás százalékait kihámozni. Sajnos a Meteorologiai Intézetnek a csapadékra és a párolgásra vonatkozó adatai nem hasonlíthatók össze közvetlenül, mert a párolgás számára állandó mesterséges víztükröt biztosítanak, az adat tehát egészen független a csapadéktól. így természetesen van sok olyan állomás, ahol a párolgás adata jóval nagyobb, mint a csapadéké. Mégis talán még az erdőben engedhető meg leginkább a két adat egybevetése, mert az erdő talaja aligha szárad ki valaha is annyira, hogy a párolgás legalább is a fák révén természetes táplálékot nem kapna. A párolgást is mérő állomások közül Trencsénhez legközelebb fekszik Kisiblye, Selmec mellett. Selmec évi csapadéka 10 éves átlag szerint (1901—1910.) 866 mm, a szomszédos Kisiblye párolgása a hozzáférhető adatok alapján az 1909—1912. évek átlaga szerint 277 mm. Ebből az arány kb. 32% lenne. Én kereken 30%-ot veszek. Minthogy az erdő avarában mindenesetre jóval kevesebb víz folyik le fölszínesen, mint amennyi beszívódik, ezért a lefolyó részt 25%-nak, a beszivárgót 45%-nak számítottam. Természetes azonban, hogy a vízgyűjtő területtől elnyelt víznek nem az egész mennyisége jut a forrásba. Én itt önkényesen annak egy harmadával számolok. így adódik az alább következő táblázat, amelyhez még meg kell jegyeznem, hogy a vízgyűjtő területet 3 km" 3-re becsültem. Pontos megállapítására nem volt módom.
