Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

74 SCHERF EMIL Ca CO.j-tartalmát könnyebben feloldották és a nehezebben oldható preformált dolomittartalom visszamaradt. A meszek eredeti magnéziumtartalma azonban oly csekély, hogy AHLBURG nézete (4, 55) sokkal valószínűbb, aki szerint a dolomitosodás is a hévvizekben foglalt magnéziumsók hatására következett be/'

8 Olyanformán mehetett végbe ez a folyamat, ahogy SPURR (185, 215) vizsgálatai szerint, (v. ö. LINDGREN 120 is), Colorado-ban, Aspen bányavidékén dolomitosodik és egyúttal kovásodik és vasasodik el a karbon „kék" mészkő a „Glenwood Springs" nevű hévforrások vize által, amelyben Mg Cl

a és Mg (H C0

3)

a van oldva. Az ilyen módon keletkezett dolomit a hesseni mangánércbányákban laza, homokos, néha agyagos tapintatú, finom kristályport alkot, amely folyós homok módjára viselkedik s ezáltal sokszor a bányászatra nézve is kellemetlenné válik. Abban a ritkábban előforduló esetben, ha az ércek nem dolomiton, hanem magnéziamentes mészkövön feküsznek, a leírások szerint ez a mészkő is finom lisztszerü kristályporrá változott át. Vagyis ebben az esetben magnéziamentes hévvíz kristályosította át a mészkövet, olyanformán, mint a Budai-hegységben a dachstein- és a nummulit-meszeket. A dolomit esetében is szembeötlő a kőzetátalakulás hasonlósága. A különbség mindössze az, hogy minálunk kész dolomitkőzet kristályosodott át a hévvizek hatására, a hesseni bányákban pedig a mészkőből keletkező dolomit vált ki laza kristálypor alakjában. Az érceket fedő palák elkaolinosodása, „kövelő" előfordulása az ércekben (BEYSHLAG 15, 95) és az igen jellemző vörös színeződések a fedő „agyagok"-ban hasonlóképen nagyon emlékeztetnek a Budai-hegységben a márgaátalakuláskor végbement folyamatokra. Sajnos, a mi hajdani hévforrásaink más jellegűek voltak, mint a hesseniek, — talán azért, mert nem bazaltszerü, hanem savanyúbb, andezites vagy éppen liparitos magmával álltak összefüggésben — és legfeljebb rossz minőségű, iparilag értéktelen vasérceket raktak le. Északi Bajorországban, az úgynevezett „Fränkische Alb"-ban a jurakorú dolomit esik széjjel kristályporrá. A jelenség itt is barlang-képződéssel kapcsolatos. G

OLDFUSS (75, 82; 147, 493) régi leírása szerint a Mokkes mellett lévő barlangban a kőzet: „...rendkívül puha, szinte kézzel morzsolható. Seholsem lehet rajta megállni, ahol megfogjuk, vagy rálépünk a kövekre, finom fehéres-sárga igen egyenletesszemű homokká hullanak széjjel." Erről a homokról már B

UCH állapította meg (20, 96). hogy csupa apró dolomit-rhomboéderecskéből áll. PFAFF sen. (147, 493—494) forrásfeltöréseket sejt azokon a helyeken, ahol a dolomit így széjjelhullik, 5

8 HUMMEL munkájában (87, 18) szintén tagadja a kilúgozódás szerepét a dolomitosotlás előidézésében és magnéziumsók beszállítását teszi fel a mészkőbe. Ezeket azonban nem a mélyből, hanem a freatikus vizekből származtatja (44. old.), amint egyáltalában tagadja az ércesedés hidrotermális eredetét. Megjegyzendő azonban, hogy a közönséges hőfokú talajvizek nem képesek azokat a mészköveket, amelyeken átszüremkednek dolomittá változtatni, ami már a dolgozatom elején közölt kísérleti adatokból is és SPURR (185) tapasztalataiból is következik. Ezenkívül a mangánvasércek kísérő társásványai, ú. ni. a barit, markazit. pirit, hematit stb. is mind hévvízi eredetre utalnak.