Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KŐZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 65 hatására elbomlott és reakcióra képes, szabad aluminiumoxidhidrátot tartalmaz, mellyel a kovasav halloysit-szilikáttá egyesül, ha a találkozás helyén az egyensúlyi viszonyok az Al 2 0 3 és Si 0 2 hidrát együttes leválását lehetővé teszik. Tiszta, szénsavmentes víz úgy látszik még túlhevített állapotban sem tudja a földpátszerű szilikátokat annyira „hidrolizálni", hogy az AI 2 0 3 és Si 0 2 egymástól teljesen elszakadjon. STREMME (193, 111 —121) még azt sem tartja lehetségesnek, hogy az ilyen hidrolízis révén csupán kaolin is létesüljön, míg CUSHMANN (34), ARSANDAUX (5, 6, 7) és RAMANN (150, 24—27, 37—39, 151) az ilyen hidrolízist még a laterit-képződésnél szereplő aránylag alacsony hőfokokon is lehetségesnek gondolják. ARSANDAUX (7, 1700) szerint a földpát-hidrolizis két fázisban megy végbe: 1. Földpát-f-víz = csillámszerü szilikát -f- kovasav(hidrát) -J- alkáli és 2. Csillámszerü szilikát -}- víz = kaolin -faluminiumoxid(hidrát)-| kovasav(hidrát)-j- alkáli. Szerinte esetleg még a kaolin is hidrolizálódhatna tovább, az Al ä 0 3 és Si 0 2 hidrátjaira. STREMME felfogása szerint még csupán a kaolinosodáshoz is a ható oldat savanyú reakciója szükséges. SULLIVAN (200) és MÜLLER (132) kísérleti adatai alapján STREMME megállapítja, hogy szénsav a földpátok elbontásakor az Si O anek is egy részét oldatba viszi, de az AI 2 0 3-tartalmat még alig kisebbíti, szemben az erősebb kénsavval, mely az Al 2 0 3-t is erősen oldja. Tudomásom szerint még nincsenek számszerű adatok megállapítva arra ; hogy mekkora H-ion koncentráció szükséges a ható oldatban ahhoz, hogy a földpátok és hasonló összetett szilikátok kaolinná bomoljanak, még kevésbbé arra, hogy az Al a 0 3 és Si 0 2-nak egymástól való elszakadásáig fokozódott bomláshoz mekkora H-ion koncentráció kell a ható oldatban? * * * A hévforrások laza homok- és kavicstelepeket homokkövekké cementeznek, másrészről azonban kész homokköveket a kötőanyag feloldása által laza homokká szétbomlasztanak. Mind a két folyamatra találunk példát a Budaihegységben. A homokkőszétbomlásra a budakeszi medence „Vörös kődomb"járól (Roter Steinriegel) már soroltam fel példát, ahol valószínűleg alkálikarbonatos hévvíz oldotta ki a hárshegyi homokkő kvarcos kötőanyagát. Hasonló példát hozhatok fel a budakeszi völgy kijáratánál, a Csiki-hegysorral szemben ÉNy-ra fekvő Kovakőhegyről (Schleifsteinberg, 248 m). Ennek a finomszemű hárshegyi homokkőből álló hegynek ÉNy—DK-i irányban elnyúlt alakja van, míg erre merőlegesen meglehetősen meredek lejtőkkel emelkedik ki a környező felső-oligocén homokkal fedett térszínből. A hegy sajátságos alakja kétségtelenül onnan származik, hogy két párhuzamos ÉNy—DK-i irányú vetődés között húzódik el, mint sasülő. A hegy délnyugati oldala mellett elvonuló törésvonal közvetlen folytatását képezi annak a nagy törésvonalnak, amely SZILBER (203) megállapítása szerint a Csiki-hegység déli végén,