Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV

ÄLTOZ

ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 55> akármelyik ilyen tárót is nézzük. A sok közül példaképpen említhetem azt a kutatást, amely a Huszonnégyökrös-hegytöl, a Csiki hegycsoport déli végkupjától éppen keletre a Csikiárok oldalában van, továbbá a II. sz. táblában bemutatott helyet a Csiki-hegyek közepén, ahol a márga legváltozatosabb átalakulásait észlelhetjük a kovás márgába, a festékföldbe és a kettő között álló átmeneti típusokba. Hidrotermális hatásokra átalakult márgáknak és agyagoknak tartom mindazon „tűzálló agyagokat" is. amelyeket a Buda-Pilisi-hegység több pontján felkutattak. Tulajdonképen olyan tisztább „festékföldek" ezek, amelyekben már csak kevés bázis maradt vissza. Keletkezési körülményeiknél fogva ezek a tűzálló agyagok sajnos mindig aránylag kis területen és rendesen vékony rétegek alakjában fordulnak csak elő hegységünkben. A Mártonhegyről nemcsak festékföldek, hanem KALECSINSZKY összeállítása szerint (91, 56.) mérsékelt tüzállóságú ilyen„agyagok" is kerültek elő, amelyek a 19-26. sz. Seger-kúpnak megfelelő hőfokon (1520-1610° C) olvadnak, az 1500 C-ú kemencében fényes felületet kapnak. A m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében 831. és 832. lelt. sz. alatt ki vannak állítva. Hasonló „kaolinszerű főid" fordul elő PETRIK (114, 14-15.) szerint Budán a Lipótmezőn, az „ApÁTHY-féle telken." PETRIK szerint az iszapolt anyag összetétele: SiO

a = 86-8%, Al

sO

a = 89%, izz. veszteség = 3-2%, összesen —98'9°/

0, (vasoxid és kálciumoxid nem határoztatott meg), amiből Al

aO

s: Si0

3 = 1 : 16 5 molekulaarány számítódik. Sajnos PETRIK ezen agyag előfordulásának a geologiai viszonyairól semmitsem közöl; de bizonyára itt is a budai márgának elváltozási termékéről van szó, mely szénsavtartalmú kovasavas hévforrás hatására jött létre. Tűzállósági foka ugyanaz mint a mártonhegyi anyagé; (mintája a Földt. Int. gyűjteményében 32. sz alatt van meg). Magasabb tüzállóságot mutatott a SZONTAGH TAMÁS által (1. KALECSINSZKY 91, 116) Solymár mellett a Hochbachhegytől É-ra, a Kis-Szarvashegy (Kálváriahegy, Kleiner Hirschberg) Ny-i oldalából begyűjtött minta (Főldt. Int. 474. sz.), súlyveszteség talán nem is annyira újabb vízveszteségnek, mint inkább az organikus anyag részleges elbomlásának tudható be. A Ha 0 mol.-arány kiszámításánál csupán a 160° C fölött távozó vizet vettem számításba, melyből még a jelenlévő Fea 03-ra 3Ha O-t vontam le; (11-84—0-16 = 11-68% Ha O-val számítottam). (A száraz homok fölött 15 nap alatt beállt súlyveszteség nem ad egyszerű arányszámot). KOCH F. elemzéseiből nem lehetett a Ha 0 mol.-arányt kiszámítani, mert csak az összes Ha O-t adja meg. Közleményében (100) egyébként többrendbeli sajtó- és számítási-hiba van, amiért is elemzéseit a közölt súlyadatokból (az 1924. évre megállapított nemzetközi átomsúlyokkal) újra átszámítottam és a IV. táblázatba az így számított %-ok középértékeit vettem fel, kivéve a IX. rov. FeaOä %-értékét, melyre nézve KOCH párhuzamos elemzései közül az egyik 43'66%, (nem 44-69%, mint KOCH azt hibás logaritmus visszakeresés folytán megadja), másika pedig 44-77% értékre vezet; ezek közül csupán az utóbbit vettem figyelembe. Összehasonlítás céljára Tüffer-röl (Stájerország) származó típusos halloysit elemzését közlöm, amely elbontott felzitporfirban gumók alakjában fordul elő; JOHN K. vizsgálta meg (90).