Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)

Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben

36 SCHERF EMIL mázott, tehát nem azért ép, kemény, mert elkovásodott volna, amint azt első pillanatra talán gondolni lehetne. Valószínűleg nem véletlen, hogy épen hegységünknek ilyen magasan fekvő pontján találtam ezt az egyik végletet. Ezzel szemben a másik végletet azokba a régiókba helyezhetjük, amelyek annakidején a legmélyebb szinteket foglalták el. Elképzelhetjük, hogy az ott uralkodó fizikokémiai viszonyok alatt kovasavkiválás egyáltalában meg sem indulhatott. A Buda-Pilisi-hegységben csakugyan van oly terület, t. i. a Rihscsabatábor és Pilisvörösvár közé eső hegycsoport, ahol kovásodásnak még nyomát sem tudtam találni, annak dacára, hogy ott egész hegyek állnak laza dolomitkristályok halmazából és egyéb tünemények is, amelyekről később, a márgák metamorfizációjának tárgyalásánál lesz szó, intenzív hévvízi hatásokról tanúskodnak. Azok a kisebb dolomitsziklacsoportozatok sem tartalmaznak Si 0

2-t, amelyek a nyugodt kúpidomú dombok élein itt-ott kiállnak. Az eredeti ép kőzet utolsó tanúi ezek a sziklák, amelyek körül az erózió az összezúzódott és kőporrá vált dolomitot viszonylag gyorsabban elhordta. A „Gchotter"ároknak felső, az országúttal párhuzamos ágának legfelső részében, az 1 : 25000 léptékű katonai térkép „Rother B." jelzésének kb. „B." betűjénél kiálló dolomit-sziklákban pl. csak 0'04 °/

0 Si 0

3-t találtam, az útkaparóháztól ÉK-re eső és a „Rother Berg" előgerincéről lehúzódó szakadék felső részében kiütődö sziklacsoportban pedig csak 0 005% Si 0.,-t mutattam ki. Különben már ezeken a sziklacsoportokon feltűnő karrosodás jelensége is mutatja, hogy anyaguk nem valami ellentálló, csak viszonylag keményebb a körülvevő kőporosodott részleteknél. Azt hiszem, hogy a kovasav hiánya ezen a vidéken azzal magyarázható, hogy ott, ma a felszínre került kőzetek, annak idején a felszín alatt oly mély helyzetet foglaltak el, vagy pedig az itt feltört hévvizek annyira túlhevítettek voltak, hogy kovasavleválás még nem következhetett be. Ezzel összevágna az, hogy a kőporosodás, mely a tulajdonképpeni Budai-hegységben csak kisebb méretű foltokon mutatkozik, a Pilisvörösvár melletti területen regionálisan fordul elő. * * * Mielőtt a Budai-hegység egyéb, (t. i. a nem-karbonátos) kőzeteinek hidrotermális elváltozásait tárgyalnám, nemcsak a dolomiton, de az öszszes többi kőzeten is gyakran látható színtüneményről kell megemlékeznem, amelyet idáig szintén nem méltattak figyelemre. Ez az a vasas színfestés, amellyel a hegység kőzetei a vörös színskála minden változatában, a barnavöröstöl kezdve, a borvörösön át a téglapirosig, valamint a meggyszínvörösig és ibolyapirosig pompáznak, oly helyeken, ahol az előzők szerint régi hévforrások feltörési helyét gyaníthatjuk. A Budapest környékének geológiájával foglalkozóknak mind feltűntek ezek a rikító piros színek, de sommásan azzal intézték el keletkezésüknek kérdését, hogy az illető kőzet vastartalma oxidációjának köszönik eredetüket. Pedig már HOFMANN K. (85, 245) a nála megszokott pontossággal és min-