Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELV ÄLTOZ ÄSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 33> hogy ezen régi törésvonalak mentén törtek fel később a harmadkorban a hévvizek, amelyek a konglomerátumok és márgák egyes könnyebben áteresztő rétegeit elkovásították. Ezek a kovás rétegek azután sapka módjára védték az alattuk fekvő, a hévviz hatására elporladt rétegösszletet az erózió pusztításától. A Csiki-hegyekben számos helyen tapasztalhatjuk, hogy az erózió már a kemény kovás védőburkokat is kikezdte, az alatta lévő porlékony anyagot kivájta s ilyen módon gombához (1. pl. a II. sz. táblát), vagy állatfőhöz hasonló sziklacsoportokat alakított, amelyek a köznépnek is feltűntek s efféle elnevezésekre „Ló- (Ross)-hegy" „Huszonnégyökröshegy", „Geiss-Berg {--Kecske-hegy") vezettek. 1 3 Az előbb említett sejtkvarcokon kivül, melyeknek üregeiből a dolomitvagy mészkő-breccsa darabkái már teljesen kiporladtak, előfordulnak oly breccsák és konglomerátumok is, amelyekben a kovasavhálózat még ép, szilárd kőzetdarabokat köt össze; (pl. a Hármashatárhegy tetején). Átmeneti típusokat is gyűjtöttem (pl. a Csikiárokban az I. sz. tábla fényképén bemutatott helyen), amelyeknél a kovasaverezet által közrefogott dolomitkavicsok még elég szilárdak voltak, de gyenge kalapácsütésre mégis laza kristályhalmazzá omlottak széjjel. A kovasavhálózat az eredeti breccsa hasadékaiban tehát úgylátszik előbb rakódott le, mint ahogy a kőzetdarabkák átkristályosodása, elporladása bekövetkezett, illetőleg az előbbi folyamat sebessége nagyobb lehetett az utóbbiénál, mert pl. a fentemlített Csíki-árok eocén dolomit-konglomerátum kovasavhálózata közül kiszabadított, jobban elporlodó kavics csak 0'03°/„ Si O.-t, másik kevésbbé erősen elváltozott kavics pedig csupán 0'004% Si 0.-t tartalmazott. 1 4 Azt hiszem, hogy a kvarceres dolomitbreccsák kőzetanyagának különböző fokú metamorfizációját legegyszerűbben mélységbeli különbségekkel magyarázhatjuk. SCHAFARZIK is felteszi (165), hogy egy és ugyanazon forrásjáratban a forráslerakódások különbözők lehettek a felsőbb és az alsóbb szintekben. Azt hiszi, hogy a ma felszínre került forrástölcsérekben látható különböző ásványparagenézis épen onnan származik, hogy ezek a ma megnyílt forráscsatorna részletek hajdan különböző mélységekben foglaltak helyet. Úgy vélem, hogy azok a kvarceres breccsák, amelyek még ép dolomitdarabkákból állanak, a magasabb szintekről származnak, ahol a víz talán már 100 fok C alá hűlt s így átkristályosító hatását már nem tudta kifejteni, míg a fizikai viszonyok a kovasavlerakódásnak annál inkább kedveztek. l a Ilyen alakulatok egész sora van pl. a Huszonnégyökröshegy (290 m) délkeleti oldalán, a Csiki-csárdától kissé ÉÉNY-ra; szintúgy ezen oromtól ÉK-re, a Csikiárok szegletében is megtaláljuk őket stb. Mindkét említett helyen a kovásodáson kivül a jellemző vörös színek (1. jelen dolgozatom későbbi részét) és a kőporosodás sem hiányzik a konglomerátum dolomitkavicsain; az első helyen lemezes apró baritkristálykákat is találtam. 1 4 A Hármashatárhegy tetejéről származó dörzsbreccsa kvarcerezete közül kiszabadított szilárd, ép dolomitdarabkákban 0'03",n Si 0>t találtam.
