Hidrológiai Közlöny 1922 (2. évfolyam)
Értekezések és rövid közlemények - Scherf Emil dr.: Hévforrások okozta kőzetelváltozások (hidrotermális kőzetmetamorfózis) a Buda-Pilisi hegységben
HÉVFORRÁSOK OKOZTA KÖZETELVÁLTOZÁSOK A BUDA-PILISI HEGYSÉGBEN 21 rámutat arra is, hogy nemcsak az omladozó dolomit, hanem épen a legtömörebb válfajok is tartalmaznak vasoxidult, anélkül, hogy egyáltalában a szétesésre hajlanának, a tetemes ferrokarbonáttartalommal bíró barnapátok még épenséggel nem mállnak el egykönnyen az atmoszferiliák hatására. Szerinte ezért a mállás oka : „inkább az a n y a k ö, melyből a dolomit képeztetett 2, minőségében és azon körülményekben keresendő, melyek alatt képeztetett". Vegyi tekintetben NENDTVICH megállapítja, hogy a budai dolomitok minden válfaja normál-dolomit, vagyis a Ca CO : i:MgCO.,= 1:1. A poralakú dolomitok bizonyultak legtisztábbaknak, míg a keményebb féleségekben nagyobb mennyiségű, néha az 50 százalékot is elérő kovasav-mennyiség mutatkozott. HOFMANN KÁROLY a Budai-hegység klasszikus földtani leírásában (85) a dolomitok anyagát is pontosan leírja. SZABÓ J. nyomán ő is az atmoszferiliák hatásának tulajdonítja a dolomit-homok keletkezését. Szerinte ott fordul elő: „ahol a nagyobb szétrepedezések következtében a dolomit a légköriek behatásának jobban volt kitéve." Figyelmét a dolomitoknak élénkszínü vasas változatai sem kerülték el; hófehér, kékesfehér, sárgás vagy vöröses színű dolomit féleségeket sorol fei, „az utóbbi (vörös) színnel különösen a b'udaőrsi bír (Kaivária-hegy > Csíki-hegy); ezen színváltozatosság a dolomithoz elegyedett csekély mennyiségű vasélegtől származik, mely némely helyen, a nyílások és hasadékokban nagyobb mennyiségben is előfordulván, ilyenkor a kőzetnek meglehetős élénk színezetet kölcsönöz". SZABÓ J. felfogását a dolomitmállást illetőleg, a Budai-hegységben dolgozó összes kutatók változatlanul átvették, így KOCH ANTAL (98), SCHAFARZIK FERENC (161, 162) és TIMKÓ IMRE (207). : ! * * * Már NEND'rviCH-nek vázolt eszmefuttatása a vasoxidul oxidálódásáról mutatja azt, hogy a dolomitelporlás tüneményének egyszerű „mállás"-sal való magyarázata a kémikus szempontjából nem kielégítő. A továbbiakban kimutatom, hogy ezt a jelenséget a geológiai tényekkel is jobban összeillő módon lehet magyarázni. Kémiai szempontból már NENDTVICH elemzéseiből kitűnik, hogy a Ca C O.,: Mg C 0 3 arány mind az ép, mind az omlós és porló dolomitféleségek2 NENDTVICH ugyanis mészkövek utólagos dolomitosodásából származtatja a budai födolomitot. 3 Örömmel vettem észre, hogy ezzel szemben VENDL A. dr. úr jelen előadásom megtartása után egy évvel megjelent közleményében (216) már mint „hévforrás nyomokat" sorolja fel a dolomitelpprlást, a vörös vasoxidos színfestéseket és a festékföldeket. A cikk címére („Jelentés az 1919. év nyarán végzett geologiai felvételről") való tekintettel meg kell jegyeznem, hogy jelen munkám megírásánál nem támaszkodhattam VENDL dr. úrtól származó írásbeli vagy szóbeli közlésekre, miután ilyenek 1923 végéig nem történtek. 2
